J-Rock Fanfictions

J-rock Fanficek
 
HomeGy.I.K.KeresésRegisztrációTaglistaCsoportokBelépés

Share | 
 

 3.rész

Go down 
SzerzőÜzenet
Admin
Admin


Hozzászólások száma : 22
Age : 27
Registration date : 2007. Sep. 09.

TémanyitásTárgy: 3.rész   Szomb. Dec. 26, 2009 11:45 pm

3.rész

Néhány nappal később éppen egy fotózáson voltam. Épp egy magazinba készítettünk fehérneműs képeket. Már majdnem végeztem, mikor az egyik modell lány kiszaladt az öltözőből, hogy telefonom van. Én persze nem hagyhattam abba a munkát emiatt, majd visszahív. Olyan húsz perc múlva végeztem is, és öltözni mentem, de ekkor újból megszólalt a telefonom.
- Moshi-moshi.- szóltam bele.
- Szia Miki!- hallottam Aoi hangját.- Mi újság?
- Épp dolgozom.- közöltem.
- Oh, gomen, zavarlak?
- Mondd gyorsan.- sietettem.
- Csak azt akartam kérdezni, hogy mikor tudnánk találkozni?- kicsit furcsálltam a kérdést, mert ez most úgy hangzott mintha Aoi kizárólag velem akarna találkozni.
- Hát... - gondolkodtam el- Ma a Tokyo X- ben lesz egy bemutatónk 9-től. Gyertek oda.

Miután letettem a telefont nem is nagyon volt időm gondolkodni az eseményeken, mert egyből mentünk is készülni a bemutatóra. Egy feltörekvő tervező fehérnemű kollekcióját mutattuk itt be. Elég jó fizetést kapunk egy-egy ilyen alkalomért, főleg ha egy kicsit felpörgetjük a show-t. Az ilyen kis helyeken tartott bemutatókra nem járnak előkelő vásárlók, csupán fiatal lányok és fiúk. De ez jó a tervezőnek, hisz lényegében ők a célkorosztály... meg persze nekem is jó, ha újabb "áldozatra" vágyom.
Kikészítettek minket a bemutatóra, ami hamarosan el is kezdődött. Én egyáltalán nem voltam már ideges, jópár hasonló dolgot csináltam már. Nem féltem attól sem, hogy fehérneműben mutatkozzam mások előtt, megszoktam már az emberek tekintetét, és talán mostanára már élveztem is ha néznek. Én következtem és kiléptem a színpadra. Elég rövid volt, hiszen itt általában csak egyszemélyes táncos bemutatókat szoktak tartani, rendszerint férfiak számára. Elindultam, és biztos léptekkel haladtam a kifutó vége felé. Már szinte éreztem magamon a színpad mellett álló srácok kiéhezett tekintetét. Undorító volt, de gondoltam eljátszok velük. A színpad végén megálltam, pózoltam párat, majd visszafordulás közben hírtelen felhúztam a melltartómat, majd kirobogtam. Belegondoltam hogy szenvednek most azok a férgek odalenn, és elégedetten mosolyogtam.

A műsor után átöltöztem, és visszamentem a bárba. Néhány srác a műsor hatása alá került, és szinte már üldözni kezdtek. Némelyik több tízezer jent ígértek egy éjszakáért. Én persze mintha észre sem vettem volna őket, mentem tovább az asztal felé, ahol már láttam Aoit.
- A többi?- kérdeztem, és ledobtam magam a vörös, bőrhuzatos fotelba.
- Jah, a srácok? Csak egyedül vagyok.- jelentette be a számomra is nyilvánvaló tényt Aoi, és elnyomta a cigijét.
- Nemmondod bazdmeg!- motyogtam.
- Nem értek rá, vagy nemtom...
- Miért hívtál fel?- kíváncsiskodtam, miközben rendeltem magamnak egy whisky-t.
- Gondoltam megkérdezem, hogy mizu veled.- én csak kérdőn tekintettem Aoi-ra, gondoltam hogy akar valamit.- Mi a helyzet a legutóbbi áldozatoddal? Megdugott?
- Áh, dehogy! Előbb küldtem el a francba.- mosolyogtam kicsit- Rázártam a szoba ajtaját.
- Kegyetlen vagy, tudod?- nevetett Yuu, miközben egy újabb cigire gyújtott.- Amúgy... szép kis show-t csináltál.- utalt a bemutatóra.
- Tetszett mi?- mosolyogtam- Gondoltam, miért ne szívathatnám meg azt a sok nyáladzó seggfejt.- mondtam, és belekortyoltam az italomba.
- Szerintem sikerült.
- Ez volt a cél... Lehet hogy ma estére is kifogom valamelyik idiótát.- néztem körbe egy kicsit jobban a bárban.

Néhány perc múlva a mosdó felé igyekeztem. Átverekedtem magam a tömegen, majd benyitottam. Itt lényegesen nagyobb volt a csönd, bár a zene ide is behallatszott egy kicsit. Megálltam a tükör előtt, megigazítottam a hajam, és felfrissítettem a sminkem. Ahogy álltam ott, az arcomra merengtem, és felmerült bennem a kérdés, hogy vajon miért csinálom ezt? Miért jó nekem ha látom hogy szenved egy pasi miattam? A választ egyenlőre még nem tudtam, csak azt, hogy semmiképp nem akarok megszabadulni ettől az érzéstől. Lehet hogy tényleg szadista vagyok? Gondolataimból az ajtó nyílása húzott vissza a való világba. Ahogy lenyomódott a kilincs, egy női alakot vártam, de meg kellett lepődnöm... A tükörben Aoi arca tűnt fel.
- Yuu?- kérdeztem, mintha nem hinnék a szememnek, és a tükörben ránéztem. Ő nem szólt semmit, csak bezárta maga után az ajtót, közelebb lépett, és a csempéhez szorított:
- Miért csinálod ezt?- kérdezte, mintha a gondolataimat találta volna ki.
- Mi a francról beszélsz?- kérdeztem vissza, mintha nem tudnám mit akar.
- Miért műveled ezt?- ismételte.
- Normális vagy?!- kiabáltam, és ellöktem magamtól- Mi a fene ütött beléd?!
- Miért jó neked hogy szívatsz?
- Mi?- most már tényleg nem értettem. Miért beszélt a maga nevében?- Hogy érted hogy szívatlak?
- Nem látod mennyire szenvedek?
- Ugyan mitől szenvednél pont te?- nevettem fel hangosan.
- Tőled! És attól amit folyamatosan érzek ha látlak.
Erre aztán igazán nem számítottam. Yuu a barátom... mindig is az volt. Nem tudtam elképzelni hogy gondolhatja így.
- Hogy mondhatsz ilyet? Barátok vagyunk Aoi...
- Nem érdekel!- szólt erélyesen, és újból a falhoz szorított- Azt akarom hogy ma én legyek az az idióta akivel hazamész.
- Shiroyama!!- ordítottam rá, és újra el akartam lökni magamtól, de átölelt, és nem hagyta magát.- Ezt nem szabad. Te nem olyan vagy...- motyogtam, mikor már belenyugodtam kicsit a helyzetbe.
- Nem érdekel, hogy nem szabad.- súgta a fülembe hevesen- Azt tehetsz velem amit akarsz. Nem érdekel ha megbántasz vagy kihasználsz...
-HAGYD ABBA!!- sikítottam újra, és végre megszabadultam Aoi-tól.- Te azt sem tudod mit beszélsz! Hallod egyáltalán magad?! Menj haza, és nyugodj meg!- mondtam, és azzal a lendülettel becsaptam magam után az ajtót. Rögtön a cuccomért indultam, és elhúztam a helyről.

Otthon csak ültem a kanapén és magam elé meredtem. Valahogy nem bírtam feldolgozni a történteket. Olyan volt egy kicsit, mint amikor megnézek egy sokkoló filmet, amitől teljesen leblokkolok, és csak ülök, és várom hogy elfelejtsem. Leblokkoltam... Az agyam valamiért nem akart rendesen működni, nem értettem mi történik. Miért épp most? Miért éppen Aoi, és miért éppen én? A rengeteg kérdéstől teljesen összezavarodtam. Vajon mi járhat Aoi fejében? Mégis hogy gondolta ezt? Hiszen évek óta barátok vagyunk... Ő is tudja hogy soha sem használnám ki, nem bántanám. Akkor miért kér tőlem ilyet?
Minél többet gondolkodtam ezen, annál dühösebb lettem. Egyszer már azt vettem észre magamon, hogy borzasztóan haragszom Aoi-ra, amiért ilyen dologra kér. A pillanat hevében megállapítottam, hogy talán ő is olyan mint a többi féreg! Talán mindig is olyan volt. Talán mindig is erre várt, és most jött el a pillanat.
Nem tudtam mit tegyek. Talán fel kellene hívnom a srácokat?- morfondíroztam. De később rájöttem, hogy őket is csak felzaklatnám vele. Nem kell nekik még az én problémáimmal is foglalkozniuk. Különben sem tehetnek semmit, jobb lesz ha ezzel is egyedül birkózom meg...
* * *

Tényleg ezt akarod Shiroyama Yuu? Rendben, én benne vagyok a játékban. De számíts rá, hogy százszor olyan durva lesz mint hinnéd...
Olyan leszek akár egy baba... érzelmek nélkül... mint egy baba... Oningyou-san...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://jrockfanfic.forumn.org
 
3.rész
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
J-Rock Fanfictions :: Gazette Fanficek :: Gazette :: Dear Oningyou-san-
Ugrás: