J-Rock Fanfictions

J-rock Fanficek
 
HomeGy.I.K.KeresésRegisztrációTaglistaCsoportokBelépés

Share | 
 

 4. rész

Go down 
SzerzőÜzenet
Admin
Admin


Hozzászólások száma : 22
Age : 27
Registration date : 2007. Sep. 09.

TémanyitásTárgy: 4. rész   Kedd Dec. 29, 2009 12:58 am

4.rész

Éjjel 2 órakor valaki őrülten dörömbölt az ajtón Az órára pillantottam.
- Ki a fasz az ilyenkor?- motyogtam idegesen.
Kitámolyogtam a szobából, de hírtelen azt sem tudtam hol vagyok. Felkapcsoltam a villanyt, de a fény teljesen elvakított, így meg kellett állnom egy percre, hogy megszokja a szeme a világosságot.
- Miki!! Eressz be, hallod?!- hallottam az ordítozást és dörömbölést az ajtó másik oldaláról. Gyanúsan ismerős volt a hang...
- Te meg mi a faszt keresel itt?- szóltam erélyesen Aoinak, ahogy megláttam az ajtóban.
- Eressz be, hallod!?- ismételgette folyamatosan, ahogy belém kapaszkodott. Teljesen részeg volt, rendesen kiütötte magát. Nem volt más választáson, becibáltam a lakásba, a folyosón mégsem hagyhattam. Leültettem a kanapéra és egy pohár vízért indultam, de Yuu megmarkolta a pólóm, és maga mellé rántott.
- Kérlek Miki...- próbált érthetően beszélni- Ne tedd ezt velem...
- Nyugi Aoi, hozok vizet jó?- néztem a szemébe, és megpróbáltam kiszabadítani magam a kezei közül, de nem engedett el.
- Ne tedd ezt...- ismételgette - Ne tedd... - a vállamba kapaszkodott, majd a mellkasomra hajtotta a fejét. Még mindig markolta a pólómat. Magamhoz öleltem, és ekkor észrevettem hogy zokog. Megijedtem. Én bántottam meg ennyire, vagy csak a pia hozza ki belőle? Figyeltem ahogy válla föl-alá mozog, és inkább becsuktam a szemem. Nem bírtam elviselni a látványt. Fájt hogy így kellett látnom, és még mindig nem tudtam mit kellene tennem.

Vizet hoztam neki, de ahogy átnyújtottam neki, kiütötte a kezemből a poharat. Az a padlóra esett a víz pedig mindent beborított körülötte.
- Asszed ettől jobb lesz?- pattant fel a kanapéról a srác, és kiabálni kezdett velem.
- Mivan?! Én csak segíteni akarok.
- Nem... nem érdekel...- mondta tagoltan. Alig tudta összeszedni mit akar mondani, a pia annyira átvette rajta a hatalmat.- Egyedül te érdekelsz! Érted?- nézett rám véreres szemekkel, és bizonytalan léptekkel felém indult. Egyik kezével elérte a nyakam, majd átölelt. Nem tudtam mit tegyek, nem akartam bántani, de tudtam hogy részeg, és beszámíthatatlan. Engedtem hogy öleljen, de közben óvatosan az erkély felé vonszoltam. Fél kézzel kinyitottam az ajtót, majd kitámogattam Aoit az aprócska balkonra, leültettem a sarokba, hátát a fehér tejüvegnek döntöttem. Besiettem egy pokrócért, betakartam, és bezártam az ajtót. Nem tiltakozott, így ebből gondoltam, hogy valószínűleg már nem nagyon tudja mi folyik körülötte.


Reggel későn keltem, mert ma csak délután volt dolgom egy fotózáson. Mire kimentem a szobámból, Aoi már a konyhában ült, és kávét ivott. Rámnézett, de nem szólt semmit, csak kevergette a csésze tartalmát.
- Jobban vagy?- kérdeztem azért óvatosan. Csak bólintott. Én is töltöttem egy kis kávét, és a konyhapultnak támaszkodva kortyolgatni kezdtem.
- Sajnálom a tegnapit... Sajnálom hogy gondot okoztam...- szólalt meg mégis később.
- Semmi baj... nem voltál magadnál .- mondtam, majd újat kortyoltam a kávémba- De azért még mindig nem értem, hogy mit akartál ezzel...
- Mit nem értesz ezen?- nézett fel Aoi kérdő tekintettel.
- Mit akarsz tőlem?
- Nem elég egyértelmű Miki?- pattant fel Yuu a székből, és felemelte a hangját- Elegem van abból hogy folyton más pasikkal látlak enyelegni! Hogy mindenkinek kelleted magad, aztán meg otthagyod... Lassan olyan leszel mint egy...- nem folytatta.
- Mi? Mond csak ki!- kiabáltam már én is.
- Olyan vagy mint egy ribanc! Mindenkinek odadobod magad, aztán otthagyod! Ilyet csak egy lotyó csinál!
- Igen? Azt mondod hogy ribanc vagyok?- erre nagyon ideges lettem- Akkor is ezt mondanád ha nem akarnál megdugni? Mert erre megy ki a játék,nem?!
- Ezt senki nem mondta!- förmedt rám a srác.
- Egy ribanccal akarsz ágybabújni?!- kiabáltam még mindig, lecsaptam a csészét a pultra, és megindultam a srác felé- Nem bánom!- mondtam pár centivel előtte, és hírtelen az ajkainak estem. Abban a pillanatban már rettenetesen dühös voltam, és nem bírtam uralkodni magamon. Mintha valaki más irányította volna a testem. Úgy éreztem, a fejemből minden kiürül, és csak az a cél lebegett előttem, hogy bántsam Aoit. Hírtelen már nem láttam benne a barátot, csak az áldozatot. A csók közben nem éreztem semmit. Nem éreztem se vágyat, se szenvedélyt... semmit. Teljesen üres voltam.
Ahogy elengedtem a srácot, láttam rajta a meglepettséget.
- Ezt akartad?- kérdeztem szemrehányón. Nem válaszolt.- Azt akarod hogy téged is kihasználjalak, aztán eldobjalak, mint egy használt papírzsebkendőt?- nem jutott eszembe jobb hasonlat, de talán ez volt a legtalálóbb.
- Nem érdekel mit csinálsz velem.- a válasz eléggé meglepett. Lassan már-már szánalmassá vált a dolog. Nem hittem el hogy a barátom ezt műveli, és nem is akartam.
- Takarodj innen...- mondtam néhány lépéssel hátrább lépve. Már nem kiabáltam... felesleges volt. Annyira bántott a dolog, hogy úgy éreztem a kiabálás már nem segít.- Nem vagyok rád kíváncsi... nincs szükségem ilyen barátra...- nagyot nyeltem, és küzdöttem a sírással.
Mire odanéztem Aoi már nem volt előttem. A cipőjét húzta, és egy szó nélkül kiment. Felsóhajtottam. Hírtelen az ajtóhoz rohantam, és ütni kezdtem:
- Hogy lehetsz ekkora hülye!?- ordítottam, hátha Aoi még meghallja, majd zokogva térdre estem.

Este 7 körül csörgött a mobilom. Kai hívott.
- Moshi-moshi.- szólt bele vidáman.
- Szia.- mondtam egykedvűen.
- Mi újság?
- Semmi különös...- motyogtam.
- Holnap este koncert lesz a Black--Garden-ben. Jössz ugye?
- Hmm...- gondoltam át a dolgot. Gyorsan lepörgettem magamban, hogy mit fogok csinálni holnap, majd rájöttem hogy ráérek.- Ott leszek.
- Menjünk érted?
- Ne fáradjatok, nektek úgyis sok dolgotok van.

Szóval újabb koncert... ezzel persze semmi baj nem volt, hisz a Gazette zenéjét nagyon szeretem. A gond most Yuu-val volt. Nem akartam elzárkózni a srácok elől is, feltűnt volna nekik, meg különben is a barátaim. De ideges voltam amiatt hogy Aoi is ott lesz. Még nem tudtam mit kellene tennem.

Másnap délelőtt egy magazin interjún vettem részt, és kora délután értem haza. Este nem készültem sokat a koncertre, csak felvettem egy fekete, csipkés ruhát, a kedvenc bakancsommal, kisminkeltem magam, és elindultam. A metróval hamar odaértem, így szerencsére nem kellett sokáig sorban állnom. A koncert itt is 7-kor kezdődött, de mivel hamar érkeztem, volt jó helyem, viszonylag közel a színpadhoz. Várakozás közben kicsit jobban felmértem a terepet.

Új döntöttem minden úgy lesz mint ezelőtt. Ma este is kiszemelek valami balfaszt, akit jól megszívatok, és nem fog érdekelni hogy Aoi látja-e vagy sem. Nem azért hogy cukkoljam Aoit, ne essék félreértés... csak mert jól szórakozom közben. Megpróbálok úgy tenni, mintha a tegnapi meg sem történt volna.

Hamarosan elkezdődött a koncert. Sok kiscsaj gyűlt össze elől, én pedig nem értettem, miért lesz jobb nekik, ha végigsikítozzák a koncertet. De szívük joga... A banda csak 5-6 számot adott elő, több nem fért bele az időbe. Alig hogy befejezték, már jött is a következő csapat, de őket nem ismertem. A srácok hamarosan kijöttek az öltözőből, és a bárpulthoz gyűltek.
- Nah... vélemény?- karolta át nyakamat Reita.
- Király!- tartottam ki a tenyerem, mire ő belecsapott.
- Menjünk, kerítsünk valami helyet.- tanácsolta Ruki, de én esélytelennek láttam, mert a hely tömve volt, így mégis a pultnál maradtunk.
Egy darabig itt ültünk, beszélgettünk, és ittunk.

Aoi...

Nem láttam feltűnő változást rajta, igyekezett ő is úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Néha még szólt is hozzám néhány szót, amit én viszonoztam is. Nem keltettünk nagy feltűnést.

Nemsokára a következő banda is végzett a koncerttel, és ők is a pult köré gyűltek. A dobos épp mellém keveredett, és leszólított:
- Nah, hogy tetszett a műsor?
- Nem figyeltem.- válaszoltam flegmán.
- Oh!- vágott meglepett fejet a srác- Nem értem hogy nem lehet észrevenni egy ilyen jó pasit mint én.- most azt hitte, kemény.
- Nem érted? Megmutassam?- húztam fel a szemöldököm, és azzal elfordultam tőle.
- Na, nemár!- rimánkodott .- Nem úgy gondoltam. Nem vagyok én olyan nagyképű... - erre a mondatra olyan "na persze" fejjel visszafordultam .- Szóval, meghívhatlak egy italra?
- Akár...- mondtam, és a legdrágább whisky-ből kértem. Legalább ennyi hasznom legyen belőled, balfácán.

Nem kellett sok hozzá, hogy mégjobban rámmásszon. Én persze hagytam neki, csak így teljesedhetett be a tervem. Ekkor már nem is foglalkoztam a bandával, lehet hogy már nem is voltak ott. Végül kihívtam a srácot az épület éle, persze nem kellett sokáig kérnem rá. Az idióta tényleg azt hitte, hogy teljesen rá vagyok állva. Odakinn aztán becipeltem a fal melletti szűk sikátorba. Eléggé be kellett húzódni ahhoz hogy a fény már ne érjen minket. Nem mondtam semmit, csak nekiestem. Nyelvemmel kényeztettem egy darabig, amit ő szemmel láthatóan nagyon élvezett. Nem telt bele 5 perc sem, hogy levegyem a pólóját, pedig odakint eléggé hideg volt már.
- Hé, hé, ne ilyen hevesen.- próbált kicsit lelassítani, mire én csak szájára helyeztem mutatóujjam, és csendre intettem. Nemsokára a nadrágját is levettem, de mostmár nem ellenkezett. Valószínűleg a pia miatt sem, mert odabent már elég sokat beléöntöttem. Egy kicsit még eljátszottam vele mielőtt az alsójától is megszabadítottam volna, majd váratlanul fogtam magam és visszaindultam a pubba. A földön heverő ruháit pedig egyenesen egy mély konténerbe dobtam a bejárathoz nem messze. Nah, ezt szedd ki, haver. Lelki szemeimmel láttam azt az értetlen, bambán bámuló arcot.
- Te rohadt ribanc!!- ordított utánam kétségbeesetten a dobos a sikátorból. Azért kíváncsi voltam hogy jön elő onnan.

Visszaérve megpillantottam a srácokat egy 6 személyes asztalnál, és odasiettem.
- Nah mi a helyzet? Ezt is elintézted?- röhögött rám Reita.
- Hmm... - vontam meg a vállam- Magára vessen.
Közben lopva Aoira pillantottam, de ő csak egy vörös szívószálon keresztül szürcsölgette az italát, rám se nézett.

- Kösz srácok, remek este volt.- intettem búcsúzásként, mikor olyan éjjel kettő felé hazaindultunk. Kai rendes volt, és hazakísért, azt mondta nem akarja hogy valami bajom essen hazafelé.
- Miki, ugye nincs valami baj?- kérdezte útközben a dobos.
- Mi?- néztem rá kérdőn- Mire gondolsz?
- Nem is tudom... ma este olyan fura voltál...- kereste a szavakat Kai- Mintha valami nyomná a lelked.
- Nem, semmi baj nincs Kai, nyugi.- mosolyogtam rá, és igyekeztem eloszlatni az aggodalmát.
- Biztos? De ha bármi van... én itt leszek, jó?
- Persze!- bólintottam. De ezen ti nem tudtok segíteni...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://jrockfanfic.forumn.org
 
4. rész
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
J-Rock Fanfictions :: Gazette Fanficek :: Gazette :: Dear Oningyou-san-
Ugrás: