J-Rock Fanfictions

J-rock Fanficek
 
HomeGy.I.K.KeresésRegisztrációTaglistaCsoportokBelépés

Share | 
 

 5.rész

Go down 
SzerzőÜzenet
Admin
Admin


Hozzászólások száma : 22
Age : 27
Registration date : 2007. Sep. 09.

TémanyitásTárgy: 5.rész   Szomb. Jan. 02, 2010 11:13 pm

5.rész

Éjjel három körül épp zuhanyoztam. Nemrég értem csak haza, és semmi másra nem vágytam minthogy zuhanyozzam, és aludjak. Ahogy kiléptem a fürdőből, a hajamat kezdtem törölni, de kopogást hallottam az ajtón. Kicsit megijedtem, hogy ki a fene tudott feljönni anélkül hogy beengedtem volna, na meg persze ki keres ilyen későn...? Lepillantottam magamra, egy törölközőn és egy bugyin kívül semmi nem volt rajtam. De a kopogás egyre türelmetlenebb volt, így nem volt időm felöltözni sem.
- Ki az?- álltam meg az ajtó előtt.
- Miki...- szólított meg egy ismerős hang- Most nem vagyok részeg.- Aoi volt az.
- Mit akarsz?- lepődtem meg, hogy még a történtek után is megkeres.
- Bejöhetek?- haboztam egy kicsit, de óvatosan mégis kinyitottam az ajtót. Aoi zavartan nézett végig rajtam, ahogy meglátott a kék törölközőben, majd megkérdezete:- Zavarok?
- Aoi, három óra van...- közöltem vele. Ugyan ki mászkál ilyenkor látogatni?- tettem fel a kérdést magamban, de valahogy éreztem hogy nem csak látogatóba jött.- Akkor most bejössz?- kérdeztem, miután néhány percig habozott az ajtó előtt. Ő nem is válaszolt, csak a legnagyobb meglepetésemre beljebb tolt a lakásba, berúgta maga mögött az ajtót, és arcomat mindkét tenyerével átfogva hevesen megcsókolt. A szemem tágra nyílt a meglepettségtől, de nem ellenkeztem. A srác egészen a szemközti falig tolt, majd elengedte ajkaimat, és a nyakamat kezdte csókolgatni.

- Aoi...- kezdtem- csak ezért jöttél?
- Igen.- lihegte két csók közt.
- És tényleg komolyan gondolod?
- Igen.
- De ugye tudod hogy nem vagyok szerelmes beléd?... Ne várj tőlem semmilyen érzelmet...- közöltem kissé nyersen.
- Tudom, és nem számít.- mondta majd folytatta a csókok lehelését.

Átgondoltam a dolgot, és a legjobb megoldásnak azt láttam, ha hagyom magam Aoinak. Talán így kevésbe lesz neki fájdalmas, ha most megkapja azt amit akar, minthogy utánam sóvárogjon... Talán a mostani után elfelejt majd, bár ebben erősen kételkedtem... Mégis... nem akartam hogy még rosszabb legyen neki, eleget szenvedett már így is miattam. Így megtettem minden tőlem telhetőt, hogy élvezze a dolgot, és legalább most boldog legyen...

Visszacsókoltam én is, de ahogy nyelvem az övével játszott, nem éreztem semmit szenvedélyt. Olyan volt, mintha csak baráti kötelességből tenném amit teszek. Ennek valamilyen szinten örültem is, mert így talán nem rúgom fel a barátságunkat.
Úgy döntöttem átveszem az irányítást a srác felett. Csuklójánál fogva a padlóra húztam, majd hátradöntöttem, és fölé másztam. Óvatosan levettem róla a fekete inget, majd ujjaimmal végigszántottam mellkasán. Kezem nyomát apró csókokkal kísértem. Láttam hogy nagyon élvezi a dolgot, ezért nyakát kezdtem csókolgatni, majd apró harapásokkal kényeztettem. Nemsokára engedtem hogy levegye rólam a törölközőt, mire én is megszabadítottam minden ruhadarabjától. Kicsit félelmetes volt ez az egész helyzet. Itt fekszem a lakásom padlóján, teljesen meztelenül, félre nem érthető pozícióban az egyik legjobb barátommal. Legszívesebben sírtam volna amiért ezt teszem, de nem lehetett...
Most Aoi került felülre. Ajkaival kényeztette nyakam majd mellkasom, mire én körmeimmel a hátát kezdtem mardosni. Néhány pillanat múlva láttam Yuu-n hogy megunta az előjátékot, és többre vágyik.
- Még meggondolhatod magad.- néztem fel rá.
- Nem fogom.

Eleget tettem kérésének, és engedtem hogy belém hatoljon. Ahogy egyre gyorsabban mozgott bennem, még mindig nem éreztem semmit. Csakis Aoi miatt tettettem hogy élvezem a dolgot, tudtam hogy csak így tudok neki örömet szerezni. Nemsokára apró izzadtságcseppek jelentek meg a srác mellkasán, amiket én óvatosan letöröltem. Apró sóhajokat lehelt a nyakamra, miközben dolgozott, és nyögései azt jelentették, hogy -legalább ő- élvezi. Nem kellett sok hogy elélvezzen. Én persze megint csak megjátszottam, de nem zavart a dolog, reméltem hogy Aoinak nem tűnik fel. A srác kimerülten rám feküdt, és megcsókolt.
- Köszönöm. - súgta a fülembe, mire én csak egy apró mosollyal válaszoltam. Ez elég is volt nekem, már tudtam hogy nem volt hiába az egész, megadtam neki amit akart.


Másnap elég kómás voltam reggel, de igyekeznem kellett, mert néhány lánnyal Kyoto-ba mentünk egy elég fontos fotózásra. Repülővel nem tartott sokáig az út, így már kora délután odaértünk. Tudtuk hogy a fotózás el fog húzódni pár napig, így a hotelben három napra jelentkeztünk be. Szerencsére egy ágyas szobákat kaptunk. Nem volt kedvem a többi lánnyal együtt lenni... Szerettem volna gondolkodni egy kicsit, de erre nem volt idő, mert ahogy megérkeztünk, rögtön a fotózás helyszínére vittek minket. Ez egy magas- kb 80 emeletes- irodaház teteje volt, ahol valamilyen új cipőmárkához készítettünk reklámot. A munka nem volt könnyű, hideg volt, és fújt a szél is, de nekünk pici, és vékony ruhákat adtak. Eléggé kiborultam rajta, de nem volt mit tenni, ez a munkám, tehát megcsinálom...
Mire este végeztünk, teljesen átfagytam, és alig vártam hogy a hotelban beülhessek egy nagy kád jó meleg vízbe. Így hát amint visszaértem, első utam a fürdőbe vezetett. Épphogy belemerültem a forró vízbe, megcsörrent a mobilom a kád melletti szekrényen.
- Moshi-moshi.
- Szia Miki!- Kai volt.- Csak felhívlak, hogy mi a helyzet.
Kedves volt tőle hogy hívott. Gyorsan elmeséltem neki a fotózást, megkérdeztem mi újság velük.
- És Aoi?- nem tudom hogy csúszott ki a számon ez a kérdés. De mire rájöttem, hogy ezt nem kellene, már kimondtam.
- Aoi?- kérdezett vissza Kai- Miért kérdezed?
- Ja... csak mert legutóbb jól kiütötte magát.- magyarázkodtam- De már jól van, ugye?
- Persze, kutya baja.- nevetett Kai.


Később gondoltam csak bele, hogy miért érdekelt vajon Aoi ennyire. Valójában nem tudtam miért... Egyszerűen csak nem hagyott nyugodni a gondolata, de rátudtam arra, hogy egy kicsit felkavart az előző éjszaka. Éjjel valamiért mégsem tudtam aludni... csak forgolódtam össze-vissza, pedig tudtam hogy kemény napom lesz, pihennem kell. Valamiért fusztrált voltam, valami nem hagyott nyugodtan aludni. Folyton a telefonomat lestem, de nem értettem miért. A szobám kis hűtőjéhez mentem, kivettem egy doboz kólát, és leültem az ablakkal szembe. Csendes, nyugodt éjszaka volt, jól rá lehetett látni a városra, és a csillagos égre.

...Aoi!...

Aoi miatt nem tudok aludni! Miatta nézem a telefonom, a hívását várom. De miért? Hiszen soha nem szokott csak úgy felhívni. Az embert általában nem nyugtalanítja ennyire a legjobb barátjának gondolata. Hírtelen rettenetes félelem szállt meg. Mi van ha talán többet érzek Aoi iránt mint barátság? Nem, nem... az lehetetlen- vitatkoztam magammal. Velem ilyen biztos, hogy nem történhet meg, hisz soha nem éreztem semmit a férfiak iránt, azon kívül hogy boldog vagyok ha bánthatom őket.
Akkor este annyira rettegtem, hogy egyáltalán nem aludtam, amit másnap a fotós szóvá is tett. Közöd?- gondoltam magamban amikor megkérdezte miért nem aludtam, de nem mondhattam neki ilyet... tőle függ az állásom. Aznap csináltuk az utolsó fotósorozatot, és a lányokkal úgy döntöttünk, elmegyünk valahová ünnepelni. Nekem is megvolt persze a saját tervem. Újabb balfácánt szemelek ki magamnak, hátha elfelejtem az Aoi-jal történteket. Szinte teljesen biztos voltam benne, hogy még mindig az eset hatás alatt voltam, ezért kavarodtak így össze az érzelmeim. De ha valaki más jön a képbe, akár csak egy rövid időre is, megfeledkezem majd arról az éjszakáról.
Nem telt bele sokáig, mire a lányok, és én is találtunk egy-egy palimadarat. A hotelba persze nem vihettünk fel senkit, ezért kifizettettem egy másik szobát a sráccal. Gyorsan a közepébe csaptam a dolognak, még a nevét sem jegyeztem meg. Nem a sex érdekelt, vagy valami, csak rettenetesen kíváncsi voltam, elmúlik-e ez az érzés. Azóta az éjszaka óta fojtogat, és lassan már elviselhetetlen volt, alig vártam hogy megszabaduljak tőle.
Letéptem a srácról a ruhát, majd hagytam hogy rámmásszon. Most egyáltalán nem zavart hogy ribancnak tart-e vagy sem, annyira féltem hogy szerelmes leszek Aoi-ba, hogy minél gyorsabban meg akartam ezt akadályozni, vagy visszafordítani -ha egyáltalán lehetséges az ilyen.
Persze megintcsak nem éreztem semmit, amikor a srác már bennem volt, de nem is ez volt a cél. Egy pillanatban viszont azt vettem észre hogy gondolataim máshol járnak, és Aoi-t képzelem az idegen srác helyébe.
- Mi a franc van?- ordítottam el magam, lelöktem magamról a srácot, gyorsan felkapkodtam magamra a ruháim, és elrohantam. Egyenesen az utcára mentem, reméltem hogy a hűvös levegőtől majd kitisztul a fejem. Néhány napja még vártam ezt a kis utazást, mert azt hittem, a távolság miatt elfelejtem majd a történteket... De ez úgy látszik nem sikerült. Már elég későre járt, így jobbnak láttam visszamenni a hotelba.

A másnap volt az utolsó Kyotoban. Délig még elvégeztük az utómunkálatokat, és a repülő csak aztán indult. Mire hazaértünk lett volna időm végiggondolni a dolgokat, de nem volt kedvem. Nem akartam mégjobban felzaklatni magam ezzel, és attól féltem, ha túl sokat agyalok ezen, beleőrülök... Otthon aztán már olyan fáradt voltam, hogy azonnal aludni mentem, és csak másnap délben keltem. De ekkor mintha valami megváltozott volna... Sokkal nyugodtam voltam, mint az előző napokban. Valószínűleg csak jót tett az alvás...

Este a srácok megint elhívtak piálni, ugyan én nehezen egyeztem bele, mert még mindig elég fáradt voltam. De végül mégis elmentem. Nemsokára azonban feltűnt, hogy egyáltalán nem idegesít Aoi jelenléte. Ugyanúgy elbeszélgettünk mint eddig, nem volt semmi feszültség köztünk. Ekkor végre megnyugodtam hogy tényleg nem vagyok belé szerelmes, ez csak valami félreértés volt. Aznap este mindannyian kicsit többet ittunk a kelleténél, megünnepeltük a sikeres fotózásomat. Már egy kicsit a fejembe szállt a pia, mikor egy srác eléggé rámnyomult. Én persze ugyanúgy hagytam magam eleinte. Elvonultunk egy csendesebb sarokba, majd mikor már elég sokáig húztam az agyát, ott akartam hagyni. De ő elég agresszív volt, amitől egy kicsit meg is ijedtem. A srác erősen megszorította a karom, és magához rángatott, majd megpróbálta letépni rólam a felsőmet. Én ellenkezni akartam, de túl gyenge voltam. Próbáltam segítségért kiabálni, de a zene túl hangos volt, hogy bárki is meghalljon. Ekkora a srác már majdnem lerángatta rólam a felsőmet, és agresszívan taperolt. Próbáltam ütni, de lefogott, és mozdulni sem hagyott. Csak a szerencsén múlt, hogy Aoi és Reita épp akkor jöttek be a bárba, és észrevettek minket. Azonnal odarohantak, és ketten leráncigálták rólam a fickót. Az persze nem adta magát ilyen könnyen, dühében behúzott egyet Aoi arcába. Én nagyon megijedtem, de nem nagyon volt időm felfogni a dolgot, mert a következő pillanatban már Aoi ütött. A biztonságiak azonnal odajöttek, és kihurcolták a srácot, Reita pedig lefogta Aoit, aki még mindig igen csak dühös volt.
- Jól vagy Miki?- jöttek oda mindketten, mire én csak óvatosan bólintottam. A félelemtől meg sem bírtam szólalni. Nem tagadom, nagyon beijedtem, nem sűrűn fordul elő velem ilyen...
- Még szerencse hogy erre jártunk.- mondta Aoi, és igaza is volt.
- Gyere, igyál egy pohár vizet.- tanácsolta Reita, és a pulthoz kísértek.
- Lehet hogy nem ártana harcművészetet tanulnod Miki.- tanácsolta Ruki, amint elmeséltük neki a történteket, és elnevette magát. De a jókedvem igencsak elszállt, mellesleg láttam Aoion hogy nincs minden rendben vele.
- Vigyünk orvoshoz?- aggódott Uruha, és fel akarta segíteni barátját. Aoi tiltakozott, mondván egy ilyen vadállat nem tehet kárt benne.
- Én azért megnézetném a helyedben.- leste Kai a gitáros arcát.
- Gyere, felmegyünk hozzám, én lakom a legközelebb.- ajánlottam fel- Legalább egy borogatást hagy tegyek rá.
- Nem szükséges.- tiltakozott még mindig Yuu. Arra gondoltam, hogy talán nem akarja gyengének mutatni magát.
- Nah jó, eldöntöttük, indulás!- állt fel az asztaltól Ruki, és végre elindultunk.
Reita segített hazatámogatni Aoit, odafennt pedig én azonnal kamillás borogatást tettem a srác feldagadt arcára.
- Kell neked keménykedni.- mondtam a srácnak, ahogy sziszegett a vizes kendő érintésétől. Egy kicsit vérzett is az arca, de nem volt vészes. Lemostam, lefertőtlenítettem, majd bekötöztem a sebet.
- Maradj itt éjszakára, így nem mehetsz haza egyedül.- tanácsoltam végül.
- Biztos?- kérdezte meglepődött tekintettel.
- Már miért ne lenne biztos?- furcsáltam a felvetését, de aztán rájöttem miért kérdezi.- Ja... persze.- válaszoltam aztán.
- Miki... szólított meg késöbb Aoi, miközben épp valami kaját dobtam össze. Nevem hallatára ránéztem, és vártam a kérdést- Megbántad a múltkori estét?
Én hallgattam egy kicsit, nem igazán tudtam mit válaszoljak.
- Te élvezted nem?- néztem vissza rá, de ő hallgatott. Viszont szeméből kiolvastam hogy igen.- Akkor nincs gond.
- De téged zavart nem? Hogy velem voltál?
- Ha te élvezted, akkor nem bánom.
- Mit jelentsen ez?- érdeklődött, majd közelebb lépett hozzám.
- Mondtam hogy nem vagyok szerelmes beléd. Így nem tudok érzelmeket mutatni, de ha téged ez boldoggá tesz... akkor örülök.- magyaráztam.
- Nagyon boldoggá tettél.- mondta és átölelt.

...És újra megtörtént...

Láttam Aoi arcán a végtelen örömöt, ahogy újra elélvez. Nekem ez már elég is volt, hogy én is boldog legyek, még akkor is ha nem éreztem semmit a fiú iránt. Ha tudom hogy boldog, én is az vagyok...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://jrockfanfic.forumn.org
 
5.rész
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
J-Rock Fanfictions :: Gazette Fanficek :: Gazette :: Dear Oningyou-san-
Ugrás: