J-Rock Fanfictions

J-rock Fanficek
 
HomeGy.I.K.KeresésRegisztrációTaglistaCsoportokBelépés

Share | 
 

 6.rész

Go down 
SzerzőÜzenet
Admin
Admin


Hozzászólások száma : 22
Age : 27
Registration date : 2007. Sep. 09.

TémanyitásTárgy: 6.rész   Vas. Jan. 10, 2010 12:28 am

6.rész

Mindössze egy hét telt el a történtek óta. Valami változott azóta. Az utóbbi egy hétben, észrevettem magamon, hogy szívesebben kezdek neki dolgoknak, és hogy sokkal jobb a közérzetem... egyszóval boldogabb vagyok. Szép lassan rájöttem, hogy ez mind Aoi miatt van. Nem azért mert végül tényleg szerelmes vagyok belé, hanem mert boldoggá tesz hogy örömet szerezhetek neki. Ezelőtt ilyet még soha nem éreztem, talán most azért, mert Aoi egy hozzám nagyon közel álló személy. A lényeg, hogy ez a változás tényleg a javamra vált, és végre boldognak éreztem magam.

Ahogy a lakásban tettem-vettem egy nap, véletlenül a naptáramra pillantottam, és megijedtem. Azonnal tárcsáztam Uruhát.
- Hai.- vette fel.
- Uruha, ugye tudod hogy hamarosan október 28.?
- Persze, persze.- nyugtatott a srác- Már mi is készülődünk Kai szülinapjára.
- Rendben... vettetek már valamit?- érdeklődtem.
- Hmm... még nem igazán. De ha van kedved, elmehetnénk most nézelődni.- ajánlotta fel Uruha.

Nemsokára már a belvárosban sétáltunk, és ajándék után kajtattunk. Kai-nak nem volt túl nehéz ajándékot venni, mert ő mindennek örül szinte, de mi nem akartunk holmi ócskasággal eléállítani. Az egész napunk ráment a vásárlásra, de végül megvettünk mindent. A tökéletes ajándékcsomag, egy pár dobkesztyűből, dedikált ütőkből, és efféle apróságokból állt. Olyan 4 óra körül úgy döntöttünk Uruhával, hogy beülünk egy kávézóba hogy kipihenjük a fáradalmakat.

- Változtál mostanában...- jegyezte meg Uruha, miután mindkettőnknek rendelt egy cappuchinot.
- Ezt hogy érted?
- Sokkal jobb a kedved, nem? Boldogabbnak tűnsz .- állapította meg.
- Hmm... valóban jobban érzem magam.
- Ennek örülök...- mosolygott óvatosan, és belekortyolt az italába.- Szabad tudni hogy miért? Vagy csak úgy jött?
- Nem tudom...- gondolkodtam el. Nem tudtam hogy elmondhatom-e neki Aoit.
- Szóval nem szeretnél róla beszélni?- kérdezte tapintatosan.
- Nem is tudom...- szünetet tartottam, majd én is ittam a forró italból- Uruha.- szólítottam meg kicsit később, mire ő kíváncsian nézett rám.- Elítélnél ha együtt lennék egy barátommal?
- Nem hinném...- gondolkodott el- Nem. Miért?
- És ha az a barát éppen Aoi?
- Hogy... Mi?- Uruha majdnem félrenyelte a cappuchinot, mikor meghallotta Aoi nevét- De... hogyan?- nem talált szavakat.
- Ne értsd félre! Illetve... nem is tudom hogy mondjam.- Uruha még mindig meglepetten nézett rám. Szólni sem bírt.- Én nem szeretem Aoit.- jelentettem be.
- Akkor meg... Nem értelek. Hogy lehettek együtt ha te nem is szereted?
- Nem vagyunk együtt!- hadartam gyorsan- Igazából, ez elég fura. a srác ösztönözve nézett rám, hogy folytassam- Szóval... én nem szeretem Aoit, de ő engem igen. De tudom hogy mennyire szenved miattam, így úgy gondoltam odaadom neki magam. Csak így tudok örömet szerezni neki. De így én is boldog vagyok...
-MI? Neked elment az eszed Miki?- kezdett kiabálni Uruha- Miből gondolod hogy neked kell szenvedned hogy neki jó legyen?
- Én csak... a barátja vagyok...- mentegetőztem.
- Igen a barátja, de nem a szeretője! Miért hagyod neki magad? Teljesen ki fog használni, aztán egyszer csak megun és otthagy!- magyarázta fennhangon, és idegesen felpattant a székből.
-MI? Hogy mondhatsz ilyet a barátodról?- kértem számon, mire én is felálltam.
- Most nem rólam van szó hanem rólad!- Uruha már ordított, amivel magunkra vonta az egész kávézó figyelmét.
- Miért szólsz bele az életembe!? Miért érdekel ez téged ennyire!?
- Azért mert szeretlek!!- ordította Uruha, mire nekem elakadt a szavam, és csak bámultam rá. Ő néhány pillanat múlva fogta a cuccát és kiment.

Hazafelé menet azt sem tudtam mit gondoljak. Attól féltem, hogy teljesen összecsapnak felettem a hullámok, és összetörök. Elég rosszul érintett Uruha bejelentése, most, hogy már kezdtem magam jól érezni. Uruha ugyancsak a barátom , nem tudtam mit tegyek... Talán vele is úgy járnék mint Aoi-jal? Már teljesen összezavarodtam... És miért mondta Uruha hogy Aoi kihasznál? Hisz én engedem neki... Sehogy sem tudtam megérteni a dolgokat, úgy éreztem a fejem szétrobban a rengeteg gondolattól.

...Aoi

...Uruha

Aoi nem szeret... csak arra használ hogy neki jó legyen. De boldog vagyok, mert tudom hogy örömet szerzek neki ezzel.
Uruha viszont... szerelmes belém. Az érzelmei tényleg valósak. De nem tudom hogy készen állok-e arra, hogy szerelmes legyek.

Talán ez most egy büntetés a sorstól... most hogy már boldog voltam, hírtelen jön valami, ami teljesen megváltoztatja a dolgokat. Újból át kellett gondolni az egész helyzetet. Mi van ha Uruha is csak arra használna mint Aoi? Talán csak hírtelen felindulásból mondta amit mondott?

Másnap támadt az ötletem, hogy beszélek Uruhával. Muszáj volt tisztáznom a helyzetet, nem tudtam már mit tenni... Reggel az első utam Uruha lakására vezetett. Csengettem, de senki nem nyitott ajtót. Újból csengettem... Semmi. Nem akartam még hazamenni, így vártam... hátha még alszik... vagy csak elment valahová. Azt hiszem egy órát ültem az ajtóban, mire megállt a lift a folyosó végén, és Uruha kiszállt belőle.
- Ohayou!- köszöntöttem, de ő csak egy Sziát bökött oda. Felálltam az ajtó elől, majd megvártam, míg kinyitja a bejáratot.
- Rám vársz?- kérdezte.
- Igen. Beszélni szeretnék veled.
- Mégis miről kellene beszélnünk?- mondta flegmán, és belépett az ajtón.
- Uruha, kérlek ne csinálj úgy, mintha nem lenne miről beszélni.- kérleltem, majd bementem utána a lakásba.
- Ha azt akarod tudni hogy mi volt a tegnapi...- kezdte, de nem folytatta.
- Mondd csak.
- Csak felzaklattam magam ezzel... Sajnálom hogy kiabáltam...
- Nem baj...De azért szeretném ha megmagyaráznád.
- Ne, ne is foglalkozz velem. Csak ideges voltam.- mentegetőzött a gitáros- Miki, én szeretlek téged, mint barát, és csak meg szeretnélek védeni.
- Rendben...- mondtam- Köszönöm hogy elmondtad.

Hittem Uruhának, mert hinni akartam neki. El akartam hinni amit mondott, muszáj volt. Így legalább megszabadulhattam ettől a problémától, ha csak egy kis időre is.

Hamarosan eljött Kai születésnapja. A srácoknak sikerült beszervezniük egy koncertet aznap estére, így mindenki jól járt. Nagyon sokan eljöttek... A Kai barátai, még több rajongó, ismerős bandák. A klubban alig lehetett elférni, de én valahogy mégis közel verekedtem magam a színpadhoz. Jó volt végre úgy a srácokra nézni, hogy nem voltam feszült és ideges. Örültem hogy mostanára minden elrendeződött. A koncert talán egy órás lehetett. A srácok a végén egy tortát adtak át Kainak, aki persze nagyon boldog volt. A fellépés után, mind Kai köré gyűltünk, felköszöntöttük, és átadtuk neki az ajándékokat. A dobos nem győzte megköszönni a kedvességet, úgy néz ki Uruhával jól beleválasztottunk. Ma este nem terveztem hogy újból kifogok valakit, szerettem volna inkább Kaijal lenni, hisz mégis csak az ő szülinapja volt. De a sors úgy hozta, hogy valaki mégis mellém keveredett, és kikezdett velem. Én most az egyszer megpróbáltam egyből lerázni, de nem nagyon vette a lapot. Amíg nem épp burkoltan utaltam arra, hogy húzzon el a picsába, Aoi idegesen rántotta meg a karom, és arrébbhúzott.
- Te mi a francot csinálsz?- kérdezte ingerülten.
- Ezt én is kérdezhetném!- próbáltam leráncigálni magamról a kezét.
- Ki ez már megint?- bökött a srác felé.
- Honnan tudjam?! Mit akarsz?
- Fejezd be ezt! Nagyon idegesítő!- közölte.
- Mi a fenéről beszélsz?
- Arról hogy még mindig más pasikkal vagy. Hagyd abba!- szinte parancsolta.- Most már nincs erre szükség.
-MIVAN?!- törtem ki.- Azt hiszed mert néha megdugsz, már a tiéd vagyok, vagy mi?- kértem számon kiabálva, de nem válaszolt.- Hát rosszul gondolod!- közöltem, mire végre ledobtam magamról a kezét.- Kössz, hogy elrontottad az estémet, bazdmeg!- mondtam, és sarkon fordultam. Szóltam Kainak, hogy nagyon fáradt vagyok, és ne haragudjon, de hazamegyek. A dobos nem kérdezett semmit, minden további nélkül tudomásul vette a helyzetet.

Aoi írtóra felidegesített. Mégis hogy képzeli ezt? Örüljön neki, hogy egyáltalán ennyit is engedek, pedig ez nem kis áldozat. Még ha a pasim lenne sem vehetné el a teljes szabadságom... így meg aztán. Talán Uruhának mégis igaza volt? Tudom, hogy Aoi valójában tényleg csak kihasznál, de azért barátok vagyunk... és megbeszéltük a dolgot.

Otthon megpróbáltam aludni, addig sem gondolok semmire. De akárhogy is próbáltam nem sikerült. Csak ültem az ágyam szélén, és néztem a sötétben. Úgy éreztem, hogy az a vár amit ez idáig gondosan építettem, most egy csapásra összedőlt. Gyerekkorom óta rossz a kapcsolatom az emberekkel... de boldog voltam, hogy végre igazi barátokra találtam. Ám most, ez mind köddé vált. Olybá tűnik, a fal amit magam köré építettem, nem bizonyult elég erősnek... vagy talán rossz embereket hagytam belül?
Nem tudom meddig bámultam még így magam elé, de hamarosan valaki kopogott az ajtón. Az órára tekintettem, fél egy volt. Déjà vu? Aoi- ugrott be egyből. Siettem ajtót nyitni, de legnagyobb meglepetésemre Uruha állt előttem.
- Reméltem hogy még nem alszol.- mondta rögtön.- Tudtam hogy valami baj van.- nem válaszoltam, csak betessékeltem, és a kanapén foglaltunk helyet.
- Aoi?- kérdezte később, mire én csak bólintottam.- Miki, tudnod kell, hogy nem rosszindulatból mondtam, amit mondtam. Csak szeretnék rád vigyázni.
- Tudom.- motyogtam.
- Elmondod mi volt?- kérdezte óvatosan Uruha. Szintén nem szóltam, csak bámultam magam elé. A srác egy darabig nézett rám, majd teát javasolt, és kiment a konyhába hogy készítsen egy keveset. Egy pár pillanatra erre újra csengettek. Ekkor már tényleg megijedtem, mert ez már csak Aoi lehetett. Óvatosan ajtót nyitottam, és tényleg Yuu volt. Ledöbbent arcot vágtam, de nem is volt időm kérdezni, mert Aoi újból lerohant, mint ahogy legelőször is.
- Aoi, ne most!- suttogtam halkan, és próbáltam eltolni magamtól a srácot.
- Nem érdekel, most akarlak!- lihegte.
Egy pillanat múlva a kanapéra lökött, és hevesen csókolgatott. Kigombolta ingjét, majd az enyémet, és hamarosan már csak fehérnemű volt rajtunk. Még mindig próbáltam leküzdeni magamról Aoit, de nem hagyta magát. Egyszerre már magamon éreztem Yuu intim érintéseit, de én persze még mindig ellenkeztem. Tudtam hogy Uruha bármelyik pillanatban visszajöhet. A szívem a torkomban dobogott, és kétségbeesetten próbáltam lelökni magamról Aoit, de nem tudtam megállítani.
- Miki, kész a...- ebben a pillanatban lépett be Uruha, és a látványtól elejtette a két csészét. Aoi barátja hangja hallatára ledermedt, és hátrafordult.
- Uruha? Te mit keresel itt?- kérdezte ledöbbenve.
-TE mit keresel itt?!- kezdett el rögtön kiabálni Uruha.- Mit akarsz Mikitől?
- Mi közöd hozzá?- állt fel Aoi, és kissé flegmán kérdezett vissza.
- Hagyd őt békén, nem bántottad még eléggé?! TAKARODJ INNEN!!- lökte meg Uruha Aoit.
- Mit képzelsz te?!- kezdett Aoi is lökdösődni.
- Srácok ne már!!- próbáltam őket szétválasztani.
- Teljesen tönkre akarod tenni?!- emelte fel hangját Uruha újra. Ekkorra már mindketten nagyon idegesek voltak, de valahogy muszáj volt közbelépnem. Elhúztam Aoit, megöleltem, és a fülébe súgtam:
- Nyugi Yuu, kérlek menj most el. Majd bepótoljuk.- kérésemre a srác visszavett dühéből, felöltözött, és szikrázó pillantásokat vetve Uruhára kiviharzott a lakásból.
Én csak álltam ott, a padlóra meredve. Hogy nézzek ezután a szemedbe Uruha? A gondolattól kicsordult a könnyem, de nem bírtam megmozdulni, hogy letöröljem. A srác még mindig ott szobrozott előttem, a döbbenettől ő sem tudott mit mondani.
- Sajnálom...- nyögtem ki végre, majd a kanapéra vetettem magam, és bőgni kezdtem. Már nem tudtam mit tenni. Ez sem volt megoldás, de már nem bírtam tovább a feszültséget. Uruha nem mondott semmit, csak összeszedte a ruháimat, és odanyújtotta. Én magamra húztam az ingem, és fejemet a térdemre hajtva zokogtam. A könnyeimtől már semmit nem láttam, de talán jobb is. Fogalmam sincs Uruha mit csinált addig, amíg én bőgtem, de biztos vagyok benne hogy sok idő telt el. Mikor már valamennyire megnyugodtam, oldalra pillantottam, és Uruha ott ült mellettem. Nem csinált semmit, csak maga elé meredt. Visszafordítottam a fejem, és tekintetem a csuklómra meredt, melynek belső oldalán egy lótuszvirág tetoválás volt, benne az "erő" kanjijával. Ezt még középiskolás koromban csináltattam, amikor elhatároztam hogy nem fogom hagyni hogy mások bántsanak. De ebben a pillanatban gyűlöltem ezt a tetoválást, mert mégis gyenge voltam...

"Nem akarom, hogy elgyengülj
Engedd hogy halljam, még ha egy sóhaj is
Egy kis szívdobbanás nincs ott
Azt akarom hogy gyere ide"

/the GazettE- Guren/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://jrockfanfic.forumn.org
 
6.rész
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
J-Rock Fanfictions :: Gazette Fanficek :: Gazette :: Dear Oningyou-san-
Ugrás: