J-Rock Fanfictions

J-rock Fanficek
 
HomeGy.I.K.KeresésRegisztrációTaglistaCsoportokBelépés

Share | 
 

 Chisato

Go down 
SzerzőÜzenet
Admin
Admin


Hozzászólások száma : 22
Age : 27
Registration date : 2007. Sep. 09.

TémanyitásTárgy: Chisato   Pént. Okt. 12, 2007 10:06 pm

Chisato Gazette fanficei. Very Happy
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://jrockfanfic.forumn.org
Chisato

avatar

Hozzászólások száma : 11
Age : 27
Registration date : 2007. Sep. 16.

TémanyitásTárgy: Szülinap...??   Vas. Nov. 04, 2007 5:06 pm

Egy reggel Ruki, Aoi, Kai és Reita a lakásuk konyhájában készülnek a reggelihez. Kai reggelit főz, Ruki az asztalt teríti, Aoi egy sodoku-t próbál megoldani az aznapi újságban, Reita pedig szorgalmasan nézi őket. Uruha már korán reggel futni indult.
Aoi: *felsóhajt, ledobja a tollat az asztalra, és hátradől a széken* Soha nem voltam zseni...A sodoku nem nekem való.
Ruki épp egy poharat tesz az asztalra, és rápillant az asztalon heverő újságra.
Ruki: Ma nem május 9.-e van??
Reita:De. Miért, mi van akkor?
Ekkor mindannyian egymásra néznek, ijedt szemmel, majd Ruki megszólal:
Ruki: Nem ma van Uru szülinapja?
Mindannyian felugranak, Kai elzárja a gázt, Reita úgy felugrik hogy feldönti a székét. Mind a négyen a cipőjükhöz szaladnak, gyorsan felveszik azt, miközben Kai megkérdezi:
Kai: Mégis hová megyünk?
Ruki: Nem tudom még...Valami ajándékféleség után kell néznünk.
Ekkor kirohannak a házból, és Reita becsapja maga mögött az ajtót. Teljes pánikban néznek jobbra-balra, hogy mégis merre induljanak.
Aoi: Mégis milyen ajándékra gondoltál, Ruki?
Ruki: Talán egy nagyon értékes focilabda megtenné. Uruha szereti a focit.
Reita: Ugyan már, az gyerekes ajándék! Vegyünk neki inkább valami, drága, ritka bort. Azt úgyis gyűjti.
Kai: Kiváló ötlet!!
Ezzel el is indulnak a város egyik legforgalmasabb utcájába. Itt ugyanis hemzsegnek a külföldiek, talán találnak valahol egy árust, aki bort árul.
Legalább fél órába telt, mire a srácok találnak egy kis üzletet melynek ajtaja fölött ez áll: "Finom japán borok"
Aoi: Ez kell nekünk! Menjünk be.
Odabent a látvány elég silány. A polcokon alig van 3-4 üveg itál, azok is a legrosszabbak.
Kai: Azt hiszem itt sem fogunk szülinapi bort vásárolni.
Erre mondatra megszólalal az eladó, egy középkoru férfi:
Eladó:Hogy mondta kérem, nem értettem. Miben segíthetek?
Reita: Köszönjük elég volt ennyi is,hogy csak benéztünk.
És mindannyian kisétálnak az üzletből.
Ruki: Hát erre fölösleges volt időt pazarolni.
Aoi: Menjünk inkább tovább, arra hátha van még valami jó bolt.*mutat Aoi az utca másik fele felé.*
Talán tíz perccel később a srácok újra rátalálnak egy boltra, ami talán jobbnak tűnik mint az előző. Odabent egy kedves, öreg bácsi üdvözli őket, hatalmas, vastag szemüvegben:
Eladó:Üdvözletem! Örülök hogy befáradtak. Miben segíthetek?
Ruki: Eetoo...ajándékba szeretnénk adni valami nagyon finom bort egy kedves barátunknak. Tudna ajánlani valamit?
Eladó: Hát persze!*kiált fel a bácsi, aki különben úgy néz ki mint egy felteláló* Itt van ez például. Ez a legjobb borom.*nyújtja át Rukinak az üveget.*
Kai: Meg lehet kóstolni?
Eladó: Természetesen.*és egy poharat ad Kai kezébe.*
Ruki felbontja az üveget, amiből már most elég furcsa szag árad. Aoi és Reita hátrább is lépnek egy kicsit. Ruki kitölti a pohárba a bort, majd Kai beleiszik abba. A szeme elég tágra nyillik ahhoz hogy a többiek tudják, rettenetes az íze. Kai az ajtóhoz siet és kiköpi a szájában lévő italt. Ezt szerencsére a bácsi nem látta.
Eladó: Noss?*mosolyogva*
Ruki: Eetoo..még meggondoljuk..
És kimennek az üzletből.
Reita: Hát ebből sem lesz ajándék...
Kai*már kissé idegesen*: Nem hiszem el hogy az egész városban nincs egy üveg jó bor!!
Idegen:Bort keresnek?*kérdezi egy kirakatot nézegető kedves, középkoru férfi* Uraim, megmondom én maguknak hol van a legfinomabb bor Japánban. Menjenek el Akitába, ott biztosan megtalálják amit keresnek.
A srácok megköszönik a kedvességet, és azonnal felszálnak az első Akitába vezető vonatra.
Nemsokára meg is érkeznek, és egy kis segítséggel megtalálják a rég keresett üzletet.
Ruki: Konnichi wa! Egy barátunknak bort szeretnénk ajándékozni. Tudna segíteni?
Eladó: Hai hai! Itt van mindjárt ez. Ez a legfinomabb borom.*adja át az üveget Rukinak* Kóstolja meg!*és poharat nyújt át*
Ennek már nincs rettenetes illata, mint az előzőnek, sőt..! És az íze is határozottan finom. A fiúk egyhangúan úgy döntöttek, hogy ez lesz a megfelelő ajándék az ínyenc Uruha számára.
Mikor végre hazaérnek, Uruha már épp a TV előtt ül, és valami TopShop-ot néz.
Uruha: Mégis hol a fenébe jártatok??
Reita:Milyen megtisztelő hogy így örülsz nekünk.
Kai:*megköszörüli a torkát* Uruha, nagyon sokat szenvedtünk, mire megszereztük, de végre itt van...
Uruha*értetlenül*: De mégis mi?
Ruki*előveszi a háta mögül a borosüveget*: Uruha, otanjobi omedetoo!!! (Boldog szülinapot Uruha!!)
A többiek szülinapi dudákat, és szalagokat vesznek elő, és nagy hangzavart csapnak vele Uru tiszteletére, aki erre nagy nevetésben tör ki. Erre mindenki abbahagyja az örvendezést, és értetlenül néznek rá, és egymásra.
Aoi: Most meg mi van? Mit rontottunk el? Talán nem tetszik az ajándék Uruha?
Uruha*még mindig fulladozva a nevetéstől*: De hát...*röhög* nem is...*még mindig röhög*, nem is ma van a szülinapom, hanem június 9.-én!!
Erre a többiek mind ledermednek, de végül Reita kezd el nevetni.
Reita: hehh..heheh..Hát ez..hát,ez poén...
Kai, és Aoi mérges szemmel néznek Rukira majd nekiugranak, persze ekkor már mindannyia nevetnek.
Aoi: Ruki, ez a te műved!! Mért nem nézel utána valaminek, mielőtt cselekedsz!?
Kai: És minket is magaddal rángatsz..!
Uruha: Nyugi srácok, legalább van egy üveg borunk.
És az nap este a fiúk Kai finom főztje mellett fogyasztják el a finom, akitai bort.


A hozzászólást összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Feb. 19, 2008 12:08 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://bmsteens.gportal.hu
Chisato

avatar

Hozzászólások száma : 11
Age : 27
Registration date : 2007. Sep. 16.

TémanyitásTárgy: A nagy takarítás   Vas. Nov. 11, 2007 3:09 pm

A nagy takarítás

A srácok épp egy hosszú túrnéról érnek haza, és hogy megünnepeljék a sikert tartanak egy kis bulit. Lényeg a lényeg, a srácok kb hajnal 4-ig ünnepelnek és reggel alig bírnak felkelni.Kb 11 óra van már, és a srácok még csak most másznak ki az ágyból.A nappali asztalán egy kis cetli hever. Ruki olvassa fel, mikor már mindenki ott van.
Ruki: Úgy látom Kai írta..
Uruha: Mit ír?
Ruki*felolvasva a levelet*: "Srácok, kb reggel 9 van, és én most lelépek, meglátogatom a szüleimet. Valőszínüleg egész nap náluk leszek, szóval jó lenne ha ti takarítanátok ki a házat, és egyebek...Arigatou. Ja ne! (később találkozunk)
Aoi*a fotel háttámlájára támaszkodva. ingje, melyben aludt félig kigombolva lóg rajta*: Uhhh...sugoi desu.. (fantasztikus) Én nem válalom a Wc-t!!*jelenti ki*
Reita: Rám ne számítsatok*tiltakozva felemeli egyik kezét, majd a konyha felé veszi az irányt*
Ruki*ledobja az asztalra a cetlit*: Ráér ez még...
Ekkor Reita hangját hallani a konyhából:
Reita*: Srácok!!*kiabálja, mire mindannyian belépnek a konyhába és ledöbbenek*
Uruha: Jaj...
A konyha enyhén szólva romokban hever. Műanyag flakonok hevernek mindenhol, koszos tálak, tányérok össze-vissza, és persze a kihagyhatatlan kajafoltok a padlón.
Reita: Én nem válalom!*jelenti ki újra, és azzal a lendülettel sarkon fordúl*
Ruki: Srácok, valamit tenni kéne, nem?
Aoi: Kellene, de nem muszáj...*tiltakozik, és a WC felé indul*
Nemsokára onnan is meglepett, vagy inkább elszörnyedt szavak halladszanak:
Aoi: Fúújjj!*rohan ki* Ez rettenetes! Ki hányt a Wc mellé??
Uruha: Ugyan, ki emlékszik már arra. (szerző:igen, ezek a tegnapi buli maradványai)
Ruki:Jól van fiúk, készüljetek, takarítani fogunk!
Aoi, Reita, Uruha: Neeeeee!!...Azt már nem!
Reita: Én ugyan nem! Engem hagyjatok békén. *mondja határozottan, és a kanapéra veti magát*
Néhány perc múlva mindenki készen áll(látszólag) a nagy feladatra, kivéve persze Reitát.
Ruki: Nos, ki válálja a konyhát?
Nagy csönd...még mindig csönd...
Ruki: Jaj ne csináljátok már srácok még a kutyám is nagyobb rendet tart.
Uruha*motogyja*: Na, a kutyádról inkább ne beszéljünk.*Ruki ezt nem hallja meg szerencsére*
Ruki: Adjatok egy sapkát!*mondja, és kitartja a tenyerét, várva a tárgyat amit kért*
A srácok zavartan néznek egymásra, de teljesítik Ruki kérését.
Ruki*átvévé a sapit*: Papírt! *átvéve azt is* Tollat!
Miután megkapta a szükséges kellékeket, letelepedik az asztal mellé, és szorgosan írni kezd, majd széttépi a papírt kis cetlikre, és beledobja azokat a sapiba, ahogy azt kell, szépen összehajtogatva. A srácok már tudják mire készül Ruki.
Ruki*társai orra elé nyomva a sapkát*: Gyerünk, húzzatok egy cetlit!
Reita: Mi?? Én nem! Hagyj ki ebből.
Ruki: Uruha?*kérdőn nézve barátjára*
Uruha sóhajt, és a szemeit forgatja, majd kivesz egy darab papírt a sapkából, és felolvassa.
Uruha: Jaj ne, WC!!
Erre Aoi felröhög, ám ő is húz egy cetlit, ami a konyhát jelenti. Erre azért már neki is eltűnik az arcáról a mosoly.
Uruha: Na jól van Ruki, de most te húzol.
Erre Ruki is belenyul a sapiba, és kivesz egy cetlit.
Ruki: Hát...ez a hálószoba. Mázli hogy az enyémben nincs rendetlenség. *könnyebül meg*
Aoi*felháborodva*: Hé, nem ér! Akkor az a minimum, hogy mind az öt szobát kitakarítod!
Ezek a szobák lényegében csak fél-szobák, mivel egy ilyen panellakásban, a 10. emeleten nem lehetnek hatalmas lakások. De azért a rendetlenség ott is megvan, koszos ruhák mindenütt, szétdobált CDk és magazinok. Tehát a mosás és a rendrakás is Rukira vár.
Ruki: Rendben...eetoo..akkor kezdjük!
Uruha: És Reita??
Reita: Én nem vagyok benne a játékba, gomen. Inkább megnézem a Gravitation DVDmet.
Ekkor tehát a srácok elkezdenek takarítani. Hát..elég furin áll nekik a takarítás...Aoi felvesz egy kék gumikesztűty, és egy kötényt, Uruha is ugyanígy, Ruki pedig csak egy nagy pólót húz magára egy melegítőalsóval, abban könnyű mozogni. Eleinte mindannyian nyavajogtak. Aoinak a konyhával akad egy kis problémája, ugyanis mosogatnia kell:
Aoi*kikiabál a nappaliba*: Ruki! Hol van a mosogatószer?
Ruki*visszakiabál*: Azt meg honnan tudjam?
Aoi: Akkor mégis hogy mosogassak el?
Ruki: Mit tudom én, vakard le a koszt...
Aoi még egy darabig a mosogatószer után kutat, majd feladja a keresést, és elkezdi a rengeteg tányérról egyessével levakarni a rászáradt kajamaradékor.
Aoi: Ez rohadt gusztustalan, ki evett spagettit??*bosszankodik hangosan* Ugyanis a túrné miatt elmaradt a mosogatás, és az egy hetes spagetti nem épp étványgerjesztő lávány.
Aoi: Én ezt nem csinálom!*adja fel a fiú és lerakja a kezében lévő tányért* Ekkor megfogja az összes koszos tányért és úgy ahogy van, koszosan berakja azokat a szekrénybe.
Aoi: Nah!*mondja elégedetten* Így már mindjárt másabb.
Uruha eközben a WC kitakarításával szenved, és egy lapáttal próbálja felszedni a tegnapi buli maradványait. Ő még aránylag könnyen megbírkózik a feladattal, kész takarítónő XD. A WC csésze kitakarítása azonban elmarad, Uruhának már elég volt a lapátos akció.
Ruki egy zöld gumikesztűvel szedi össze társai koszos ruháit(és fehérnemüit), és úgy dobálja azokat a mosogépbe. Mosógép...itt jön a probléma. Ruki túl sok mosóport öntött a gépbe, ami nem bírja a túlterhelés, és kb 10 perc múlva rengeteg víz, azzal együtt rengeteg mosópor és hab folyik ki a gépből. A srácok kétségbeesetten próbálják apró szivacsokkal felitatni a vizet, ami azonban nem bizonyul sikeres ötletnek.
Reita eközben csak áll(vagy ül) és jókat röhög a srácok bénázásain, persze a kisújját sem mozdítja. Kénylemesen elhelyezkedik az egyik fotelban, lábát az asztalra helyezi, és így élvez a "műsört", ami ez esetben már nem a Gravitation DVD, hanem a takarító haverok.
Ruki: Jól van, szerintem épp itt az ideje hogy abbahagyjuk,*adja fel Ruki is*
Uruha: Kai nem fog örülni...
Aoi: Ha hazajön ő is belátja majd, hogy nem kellett volna ránkbíznia a házat.
Késő este van már, mikor Kai hazaér. Először csak a TV előtt ülő barátait veszi észre, és azt hiszi minden teljesen rendben van, míg be nem lép a konyhába, és egy pohát után kezd keresni.
Kai: Atya ég!! Mi a fene történt itt??
A srácok Kai után rohannak.
Kai: Azt hittem meg fogjátok találni a levelem.
Aoi: Hai, meg is találtuk...*kezdi*
Uruha*folytatja*: ...csak épp a feladat megoldásával volt egy kis probléma.
Kai: Magyarázatot követelek!!
Ruki: Eetoo...hát az úgy történt, hogy...Reita hibája az egész*mutat Reitára* Egész nap nem csinált semmit.
Reita: Ugyan már..így hárman nem tudtatok kitakarítani, ha én is segítek négyen szenvedtünk volna. Nem veszítettetek sokat.
Aoi: Ebben van valami...Kai, sumimasen, a konyha az én hibám. Láttad már a tányérokat?*mosolyogva, kicsit mintha büszke lenne magára a tányéros akció miatt* Ha keresnéd őket a szekrényben vannak.
Kai: Na, te legalább rendesen takarí..*itt kinyitja a szekrényt és ledöbbenve veszi észre, hogy a tányérok ugyan olyan mocskosak, mint mielőtt itthagyta őket.
Kai: Na mindegy, azért remélem a WC-t kitakatítottátok.*néz a srácokra*
Uruha: Eeee...nem igazán..Tudod milyen undorító az? *védekezik*
Kai: Végül is mit vártam?*kérdezi magától* Azért a szennyest csak kimostátok?*mondja még mindig bizakodva és a fürdőszoba felé indul*
Ruki, Aoi, Uruha, *Reita csöndben figyeli az eseményeket*: Jaj ne, Kai neeee!!
De már késő, Kai benyit a fürdőbe, ahonnan a mosogépből kiömlött habos víz, és a mosópor masszája ömlik a lába alá. Kai nagyra nyitott szemekkel néz barátaira.
Kai: Ez meg mi?
Ruki: Ano..hát csak összevesztem a mosógéppel...
Kai: Na jól van, inkább csinálok valami kaját, és holnap majd egyedül takarítok ki.
Ezt az ötletet mindenki szorgosan bólogatva támogatja, és mindannyian a konyhába mennek.
Néhány óra alvás után, Kai reggel elzavarja otthonról a többieket, és egyedül kezd neki a nagy feladatnak.


A hozzászólást összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Feb. 19, 2008 12:34 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://bmsteens.gportal.hu
Chisato

avatar

Hozzászólások száma : 11
Age : 27
Registration date : 2007. Sep. 16.

TémanyitásTárgy: Re: Chisato   Vas. Dec. 02, 2007 3:19 am

Uruha:

Csak egy pár napja értünk haza az európai turnéról. Mindannyian hulla fáradtak voltunk. Nagyon megterhelő tud lenni egy ilyen koncertsorozat. Aznap délelőtt nálam gyültünk össze, volt egy-két megbeszélnivalónk a turné utáni felhajtásról, cikkek, interjúk, egyebek. A srácok épp a konyhában csináltak valami harapnivalót, míg én és Aoi a nappaliban ültünk. Én a kanapén, Aoi velem szemben, a fotelban. Nem szóltunk, csak néztük egymást. Kívántam. Nagyon is! Nem volt elég annyi, többre volt szükségem. Nem elégítette ki a vágyaimat teljesen. Láttam a szemeiből hogy ő is erre gondol.
Ekkor felálltam és felé indultam. Láttam hogy megcsillan a szeme. Megálltam előtte, ő felnézett rám.
-Akarom!- mondtam- Tegyük meg!
Ő csak ravaszul mosolygott. Ekkor megragadtam egyik karját, és a konyha felé rángattam. Már nem bírtam tovább várni, de ő sem.
-Hé srácok!- kezdtem, mikor beértünk a helységbe.- Megvan még az a csokispapír amit Európából hozunk?-kérdeztem.
-Persze, én tettem a fiókba.- szólalt meg Kai, és elővette a lila csomagolást. Elvettem tőle, és alaposan tanulmányozni kezdtem.
-Ti értitek mi van ráírva?- kérdeztem végül, majd feléjük fordítottam a papírt.
-Mégis honnan értenénk?- kérdezte flegmán Reita.
-Keressünk valakit aki "európaiul"!- tanácsolta Aoi.
-És mégis hol?- kíváncsiskodott Ruki.
-Honnan tudjam!?- háborodott fel Aoi- Van jobb ötleted?
-Eetoo..nincs.- válaszolta Ruki- Menjünk!- és elindultunk az ajtó felé.
Első utunk a managerhez vezetett. Ott biztosan vannak okos emberek, reménykedtünk. De rosszúl hittük. Mindenkit körbekérdeztünk, a managertől a takaritóig, de mindenki csak értetlenül nézett ránk, mi pedig csalódottan sétáltunk ki az épületből.
-Hát most sem tudunk sokkal többet mint az előbb.- állapította meg Kai.
-Dehogynem!- szólal meg Aoi. A képén már láttam hogy valami irdatlan nagy baromságot fog mondani- Már tudjuk, hogy odabent senki nem érti az európaiak nyelvét.
Rendben Aoi, gratulálok, megint hozod a formád, gondoltam.
Később az a remek ötletünk támadt, hogy fiatal tanulókat állítunk meg az utcán, ők hátha tanulnak angolt vagy németet, bármit. Minimum 10 srácot és csajt állítottunk meg, de senki nem értette meg igazán hogy mi a csoki márkája.
Végül Reita volt az értelmi szerzője annak az ötletnek, hogy vigyük be a csomagolást egy nyelviskolába. Ezt mindannyian támogattuk, és így is tettünk. Na itt végre megmondták, hogy a csoki márkája Milka. Legalább már tudtuk mit istenítünk. Most már csak meg kellett szereznünk valahogy. És ez volt a nehezebbik része az ügynek, ugyanis Japánban nem igazán árulnak ilyen márkákat. Sok bevásárlóközpontot bejártunk. Mindehol nemlegest választ kapunk mikor a Milka felöl érdeklődtünk. Egyetlen egy üzlet volt, ahol azt mondták, hogy szokott lenni, de csak nagyon ritkán.
-És mégis mikor jön újra áru?- érdeklődtem.
-Talán egy hónap múlva.- kaptam a választ az egyik eladótól- De nem ígérhetek semmit.
-Én nem bírok addig várni!- tört ki Aoi.- Csináljunk valamit.
-Csokit?- vágta rá Reita.- Remek ötlet Aoi, biztos vagyok benne, hogy sikerrel járunk majd.- gúnyolodótt.
-Mi lenne ha keresnénk valahol egy európait?- vetette fel az ötletet Kai- Talán náluk van ilyen csoki.
Ekkor kétségbeesetten rohangálni kezdtünk az utcákon, európai emberek után kutatva. Már délután négy óra lehetett, mire egy nyilvános telefonnál tanáltunk egy európainak látszó hölgyet.
-Elnézést.- kezdtem, de láttam az arcán hogy nem ért japánul. Eszünkbe sem jutott hogy ez is egy akadály lehet.
-Ez így nem fog menni.- közölte Ruki- Mutogass Uruha!
Ruki tanácsára a hölgy arca elé toltam a kezemben lévő papírt, és kérdőn néztem rá. Egy idő után talán rájött hogy mit akarok, és a táskájából előhúzott, egy aprócska csomagot és átadta nekem. Én meghajoltam, mire a nő mosolyogva intett, és továbbment.
-Na, mi az?- kíváncsiskodott mindenki. Erre kibontottam a kis csomagot, és végre a szemem elé tárult a tartalma. Kemény három kocka csoki volt benne, de legalább Milka!
-Na! Ezt osztd el!- nevetett Reita. Erre a három kis kockát még kisebb darabokra törtem, és szétosztottam barátaim között.
-Ugye nem mondod komolyan hogy ennyiért jártuk körbe fél Tokiót?- dühöngött Aoi.
-Mi van? Te akartál annyira csokit!- mordult rá Ruki.
-Na jó, de nem ennyit...-motyogta Aoi.
-Azt eszed ami van!- vágta rá Reita, és a szájába dobta az apró csokidarabot.

Pár héttel később ugyan csak nálam volt a szokásos heti megbeszélésünk. Kai késett. Már épp fel akartam hívni, mikor valaki csengetett. Ruki nyitotta ki az ajtót, és Kai egy hatalmas táskával toppant be.
-Mi a fene...?-kérdeztem.
-Csak nem...-csillant fel az Aoi és az én szemem is.
-De de!-mosolygott Kai, és az asztalra öntötte a táska tartalmát, ami rengeteg tábla Milka csoki volt.
Hát minket sem kellett félteni, röpke másfél óra alatt az egészet benyomtuk. Ekkorra a kezdeti lelkesedéssel ellentétben már rá sem bírtunk nézni a csokispapírokra, de azért én láttam, hogy Aoi egy csomagolást a zsebébe rejtett. Örök emlék lesz. Na jó, talán nálam is akad még a fiókban egy pár.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://bmsteens.gportal.hu
Chisato

avatar

Hozzászólások száma : 11
Age : 27
Registration date : 2007. Sep. 16.

TémanyitásTárgy: Uru beteg   Vas. Dec. 30, 2007 4:32 pm

Uruha:

Elég hideg, őszi este volt amikor egy szabadtéri koncertünk volt. A nagy hideg és az eső ellenére megint rengetegen voltak, aminek persze mindannyian nagyon örültünk. A koncert őrületesre sikeredett, rég nem volt már ennyire jó!! Ahogy a srácokra pillantottam, láttam rajtuk hogy ők is teljes beleéléssel játszanak, akárcsak én, Ruki pedig mint mindig, szenvedélyekkel teli hanggal énekelt.
Mikor aztán vége lett a másfél órás koncertnek, az öltözőbe mentünk hogy átöltözzünk, majd fogadtuk a gratulációkat. Végül ahogy kiléptünk a hátsó kijáraton, leráztuk a rámenős riportereket és mindannyian haza indultunk. Én természetesen megint gyalog mentem haza. Ráadásul még esett is, busz meg akkor már rég nem járt. Éjjel kettőkor?... lehetetlen. Így hát a szakadó esőben kutyagoltam hazáig, jól el is áztam. Ilyenkor átkozom magam, hogy miért nem bírok már egy rohadt kocsit venni...ez a lustaság...
Végre aztán hazaértem kb fél óra múlva. A kabát ellenére így is szarnak áztam, tehát ahogy beléptem meleg kis lakásomba, egyből a zuhanyzó felé indultam. Nagyon jól esett a forró víz, de még jobb volt, mikor végre bemászhattam meleg, puha ágyamba, és pihenhettem.
Reggel 10 óra körül a telefonom eszeveszett csörgésére keltem, és arra hogy valaki kopog-kopog? dörömböl- az ajtómon.
-Uruha!! Mi a jófenét csinálsz??- hallottam Ruki erős hangját. Olyan hangosan kiabált, hogy behallatszott a hálószobába. A szomszédok biztosan nagyon örültek neki. Gondoltam hogy nem állok fel, majd megunja és hazamegy. De aztán Reita kezdett el ordítozni. "Jaj ne, itt az egész banda?" Így hát arra jutottam, hogy jobb ha kinyitom az ajtót mielőtt még betörik ezek a vadállatok.
A szememet is nehezemre esett kinyitni, nehogy felállni, is a bejárathoz menni. Rohadt szarul voltam, az biztos. Alig bírtam menni, a falban találtam támaszt.
-Mi a rohadt élet van?- förmedtem rá barátaimra, miközben álmosan az ajtófélfának támasztottam nehéznek tűnő testemet.
-Na mi van Uruha, csak nem kiütötted magad?- gúnyolódott Ruki, de most az egyszer nem volt igaza.
-Menj a pokolba!- vágtam vissza- Alig állok a lábamon.
-Mi lelt?- kérdezte Reita miközben belépett a lakásba. A többiek követték, majd miután Kai is bejött, bezártam az ajtót.
-Elég szarul nézel ki, ami azt illeti.- jegyezte meg Kai és közelebb lépett. Tenyerét homlokomra helyezte, és megállapította hogy lázam van.
-Megint gyalog jöttél haza az esőben?- találgatott Aoi, mire én bólintottam, majd az egyik fotelba vetettem magam, fájó fejemet pedig a tenyerembe temettem.
-Csinálok egy forró teát.- mondta Kai, és a konyhám felé vette az irányt.
-Van valami gyógyszered?- kíváncsiskodott Ruki, mire én megráztam a fejem.
-Utoljára gimiben voltam komolyabban beteg...-motyogtam.
Pár perc múlva Kai meghozta a forró teát, Aoi pedig egy takarót terített a hátamra.
-Maradj itt!- kérte Ruki. "Baka, ugyan hová mehetnék ilyen állapotban."- Nemsokára visszajövünk.
A srácok azzal a lendülettel kiviharzottak a lakásból és én újra egyedül maradtam. "Vajon mi a fenét akarnak??" De nem volt erőm ezen gondolkodni, örültem hogy egyáltalán a csészét nem ejtettem el. Nagyon gyenge voltam, a fejemet is alig bírtam tartani. Lassan kortyolgattam a teát. Éreztem ahogyan a forró ital végigfolyik a nyelőcsövemen, és leérkezik a gyomromba. Kellemes érzés volt ez. Nem tudom meddig üldögéltem így, de a srácok hamarosan megérkeztek, mindannyian egy-egy összetekert matraccal a kezükben, valamint egy-egy táskával. Mint később kiderült, a táskákban takarók, párnák, és gyógyszerek voltak.
Fel sem tudtam fogni mi történik körülöttem, csak azt láttam hogy a bandatagok a matracokból és az ágynemükből ágyat keszítenek a nappalim közepén, szépen sorba, egymás mellett.
-Mi...mi...-dadogtam beteg hangomon.- Mégis mi a frászt csináltok?
-Ideköltözünk egy napra- jelentette be Ruki.-Azt azért mégsem hagyhatjuk hogy a drága gitárosunk megbetegedjen egy újabb koncert előtt.
-Mii??? Koncert???- lepödtem meg, és hirtelen felugrottam.- Miféle koncert?
-Ja, persze.- kezdte Aoi- Te már leléptél mikor a kedvenc menedzserünk-itt fintordott egy kicsit- közölte hogy holnapra beszervezett nekünk egy koncertet. Valami magánakármi...
-Hö...sugoi desu!- gúnyolódtam, és kedvetlenül visszaültem a fotelba. Ekkor már még rosszabbul éreztem magam, az arcom forró volt, és nagyon izzadtam. Eszembe jutott hogy megmosom legalább az arcom, hátha jobban leszek tőle. Felálltam.
-Uruha, hová mész?- kérdezte aggódó hangon Kai- Nem kellene mászkálnod!
-Csak a...-kezdtem, de második lépésemkor minden elhomályosult, semmit sem láttam tisztán. Láttam magam előtt Reitát egy nagy fekete foltként, és innentől minden kiesett.
A következő pillanatban már az ágyamban feküdtem, gőzöm sem volt, hogy kerültem oda, de nagyon kényelmes volt így feküdni.
-Tudod-e hogy nagyon nehéz vagy?- kérdezte kifulladva Aoi, mire én mosolyra húztam a szám, ahogy bágyadtan feküdtem az ágyban, nyakig betakarva.
-Csinálok egy tányér forró levest.- mondta Kai, és az ajtó felé indult.
-Hé!- mondtam erőtlenül, mire mindennyian rám néztem, Kai is megfordult- Srácok...köszönök mindent.
-Ugyan semmiség.- legyintett Ruki.
-Írhatod a végrendeleted haver!- kacagott Aoi. Erre én is felnevettem, bár már az is fájt. Nyelni sem bírtam.
Aoi beszólása után mindenki elhagyta a szobát, én pedig egyedül maradtam. Megpróbáltam aludni, gondolván attól majd jobb lesz. De a fájtalomtól az sem sikerült. A fejem iszonyatosan hasogatott, a szoba forgott velem, annyira szedültem. Kai épp jókor érkezett, egyik kezében egy nagyobb csésze, tele finom ramennel másikban evőpálcikák és egy gyógyszer.
-Tessék, edd meg, ezt meg nyeld le.- nyomta orrom elé a csészét és a gyógyszert.
-Arigatou.- köszöntem meg halkan a a kedvességet. A srác leült az ágy szélére, és megvárta amíg beveszem a bogyót és elfogyasztom főztjét. A ramen most különösen finom volt, bár Kai kajái mindig azok. Lehet hogy csak beképzeltem magamnak, de mintha a leves megevése után jobban éreztem volna magam.
-Aludj.- tanácsolta Kai, és kiment a szobából. Olyan volt mintha az anyukám lett volna, én pedig a beteg gyerek. Nem mondom, jól esett a srácok törödése.
A nappaliból még hallottam ahogy a srácok röhögnek...persze, én itt haldoklom, ők meg jól szórakoznak odakinn. Gondolom már megtalálták az összes szakémat amit a szekrényben tartok a kis összejöveteleinkre. Na azt sem látom már többé viszont...
Végül aztán nagy nehezen elnyomott az álom. Este 10 volt amikor kitámolyogtam a szobámból. A nappaliban a srácok halkan beszélgettek, néha fel-fel nevettek.
-Konban wa!- üdvözölt Reita- Na, hogy van a betegünk?
-Soha jobban...-motyogtam a fejemet fogva. Igaz, hogy amíg feküdtem már jobban éreztem magam, de amint felültem a fájtalom újra a fejembe hasított, és azonnal le kellett ülnöm hogy ne ájuljak el megint.
-Itt a gyógyszered.- tolta elém Ruki az asztalon lévő kis fehér tablettát. Én bevettem azt a már rég elhült teámmal, ami még mindig az asztalon volt.
-Lázad van még?- nyúlt a homlokomhoz Kai, de az még mindig tűzforró lehetett, mert a srácnak eléggé kikerekedett a szeme.
-Uruha, itt a véged!- nevetett újból Aoi, mire én gúnyosan vigyorogtam:
-Kösz szépen Aoi, ha véletlenül meghalnék, tudom hogy a te kezed van benne.- erre mindannyian felnevettek. "Örülök hogy így örültök annak hogy a halálomon vagyok." Persze tudtam hogy nem haldoklom...illetve nagyon reméltem.
-Jobb lenne ha most vennél egy langyos fördőt.- tanácsolta Kai, majd Reitára nézett, mire ő felpattant és a fürdőszoba felé indult. Halottam ahogyan a víz az apró kádamba ömlik, és ez a hang nagyon bántotta a fülem.
Pár perc múlva a basszeros kijött a nappaliba átkarolta derekamat, és úgy támodatott be a fürdőbe.
-Remélem le tudsz öltözni egyedül.- mondta, miközben a kád szélére ültetett.- Nem vagyok kíváncsi rád ruha nélkül.- mosolygott.
-Megoldom.- legyintettem, mire a srác bólintott és kiment. Halkan zárta be maga után az ajtót, ez legalább nem fájt a fülemnek. Még mindig szédültem és attól féltem belefordulok a kádba. Szerencsére nagy nehezen mindenféle baleset nélkül le tudtam öltözni, és bemásztam a vízbe. Gyerekkoromban mindig azt mondták a szüleim, hogy a langyos fürdő jót tesz ha lázas az ember. Sokáig üldögéltem a kádban, egészen addig míg a víz elhült. Ekkor kimásztam a zuhanykabin melletti kádból, megtörölköztem és magamra cibáltam a ruháimat. Végül kisétáltam vissza a srácokhoz.
-Nah, jobb már?- kíváncsiskodott Ruki.
-Talán...-adtam bizonytalan választ. Való igaz hogy már nem szedültem, de a fejem még mindig fájt. Kai újra homlokomra tette tenyerét, és mosolyogva álapította meg hogy már nem olyan vészes a helyzet.
-Na látod Uruha, csak kikúrálunk valahogy.- mondta Aoi. Na nem mintha ő olyan sokat tett volna értem. Ezt Ruki szóvá is tette, amin jót nevettek.
-Mi? Ki cipelte be ezt a szerencsétlent az ágyba?- védekezett a gitáros.
-Igaz, igaz...- zárta le az ügyet Ruki- Nagyon hősies vagy Aoi-kun.
-Nem vagy éhes?- kíváncsiskodott a "főszakács" Kai. Válaszul megráztam a fejem.
-Aludnunk kéne, nem gondoljátok?- vetette fel Reita. -Holnap este koncert!
Mind beleegyezően bólintottunk, és nemsokára már mind az öten aludtunk. Én a saját ágyamban, a fiúk pedig a nappali padlóján.
Reggel megint későn keltem, mit általában mindig. A srácok már javában ébren voltak, és egyszerre üdvözöltek amikor kiléptem szobámból. A matracoknak már nyoma sem volt, és a szakés üvegek is eltüntek. Legalább eltakarítottak maguk után.
-Gyere Uruha, csináltam reggelit.- kiabált ki a konyhából Kai.
-Nah, jobban vagy már?- kérdezte Ruki kíváncsian.
-Hai!- jelentettem ki- Köszi srácok, mindent. És már tényleg jól voltam, nyoma sem volt a szedülésnek, a lázak, és a fejfájásnak.
Délre már mindenki hazament, és megint csönd uralta a lakást. Miközben az esti koncertre készülődtem, azon gondolkodtam milyen kedves dolog volt a barátaimtól hogy figyeltek rám. Végül is a barátaim, én is megtettem volna értük.
Este nyolcra értem a koncert helyszínére. Ahogy megláttam a srácokat, egyből nekik rontottam.
-Mégis hogy képzeltétek ezt???- kiabáltam.
-Mire gondolsz Uruha?- kérdezte Ruki nagyra nyitott szemekkel.
-Még kérded?? Ki itta meg az összes szakémat ha nem ti??
-Ugyan már Uruha- nevetett Aoi, miközben átkarolta nyakamat, és a hajamat kezdte borzolni...mindenkinek ezt csinálta a lökött.
-Majd bepótoljuk!...- vígasztalt Ruki- ...szeszkazán.- tette hozzá halkan, miközben az öltöző féle indultunk.Persze így is hallottam.
-Jaj, hagyd már, nem tehet róla szegényke.- nevetett Aoi újra, és megint a hajamat borzolta- Ugye Uru-kun? Válaszul elhúztam a szám, persze tudtam hogy csak szivatnak.
A koncert pedig jól sikerült, bár még mindig nem voltam erőm teljében, de tartogatnom kell a lelkesedésem a legközelebbi turnéra.


A hozzászólást összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jan. 01, 2008 8:39 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://bmsteens.gportal.hu
Chisato

avatar

Hozzászólások száma : 11
Age : 27
Registration date : 2007. Sep. 16.

TémanyitásTárgy: Aoi kutyája   Kedd Jan. 01, 2008 8:37 pm

Aoi:

Épp egy studiózásból értem haza. Ez a nap is elég fárasztó volt, egyikőnknek sem volt új ötlete, pedig nem ártana már összehozni végre valamit. Már este volt mire hazakeveredtem. A lift persze megint elromlott, így fáradtságomra még az is rátett hogy a 8.-ra lépcsőn kellett felmennem. Rettenetesen boldog voltam amikor végre beléphettem a szobámba és lefekhettem aludni. Már zuhanyozni sem volt erőm. Nem gondoltam hogy ennyire kimerülök majd. Az éjjel elég rosszul aludtam, óránként felkeltem, egyáltalán nem tudtam kipihenni magam. Vettem egy hideg zuhanyt, hátha attól felkelek, de nem vált be az ötlet. Akármennyi kávét tömtem magamba, még mindig nagyon álmos voltam, aludni viszont nem tudtam. Így inkább leültem a nappaliba, a kanapéra és rágyújtottam. Az legalább eltereli a figyelmem a fáradtságról. Ahogy meggyújtottam a cigimet, megcsörrent a kaputelefon.
-Ki a fene lehat az?- tettem fel a kérdést bosszankodva. A cigit a hamutartóba téve felálltám, és a telefonhoz léptem.
-Tessék?- szóltam bele.
-Szia Yuu!!- a nővérem hangját hallotam.- Mi lesz, beengedsz?
Én nem szóltam csak, csak letettem a telefont, és kinyitottam az ajtót. Az ajtófélfának támaszkodva vártam hogy nővérem felérjen. Lift hiányában ez eltartott néhány percig.
-Ohayou!!- üdvözölt újra, mire én biccentettem.- Na mi van ember, csak nem megint buli volt?- kérdezte ahogy meglátta fáradt arckifejezésem, majd belépett a lakásba.
-Csak alig aludtam valamit...-panaszoltam. Ekkor vettem csak észre a táskájából vidáman kikukucskáló kis zsebkutyát.
-Mi ez a dög?- fintorogtam.
-Yuu, hogy beszélsz szegény Takaharuval?- emelte fel a hangját a hölgy.
-Jesszus Tsugumi!-*szerző:valójában nem tudom hogy mi a neve Aoi nővérének,csak kellett valami*- Honnan szedted össze ezt a kis vakarcsot?
-Hagyd már szegényt! Menj Takaharu, szaladgálj egy kicsit.- mondta nyájasan kutyájának, és elengedte a szobában.
-Mindegy...Mért jöttél?- kérdeztem unottan, visszaültem a kanapéra, és folytattam a cigimet.
-Szeretnék egy szivességet kérni tőled.- kezdte Tsugumi. Már tudtam hogy rosszul kezdődik.
-Éspedig?
-Nekem el kell utaznom a mai napra, csak holnap reggel jövök haza.- magyarázta- Szeretném ha vigyáznál Takaharura.
Amint meghallottam kérését, félreszívtam a füstöt, és köhögni kezdtem.
-Yuu, mondtam már hogy hagyd abba a cigizést.- a kis naiv, azt hitte a cigi miatt köhögök. Persze részben igen, de leginkább a meglepetés miatt. "Szó sem lehet róla!"
-Szó sem lehet róla!- ismételtem meg előző gondolatomat.
-Hogy lehetsz ilyen Yuu?- kezdett kiabálni Tsugumi- Egyszer kérek tőled valamit...
-Tsugumi, nem vihetem magammal a kutyádat a stúdióba. Lehetetlen.- magyaráztam nővéremnek, miközben elnyomtam a cigi, és újat gyújtottam.
-Jaj, dehogyisnem. Meglátod semmi gond nem lesz vele, ugye Takaharu?- vakargatta meg az eb apró fejét- De most rohannom kell, szia!- azzal Tsugumi felkapta a táskáját, és kirohant.
Szóra nyitott szám tátva maradt. Mégis mit gondol? Fogom itt égetni magam egy ilyen döggel? Ekkor vettem csak észre azt a kis táskát amit nővérem az asztal mellé tett le. Előrehajoltam, és belenéztem. Mindenféle kutyának való dolog volt benne, nem nagyon érdekelt. Ránéztem arra a dögre. Szánalmas volt...olyan apró volt, hogy talán még a tenyeremben is elfért volna, és hatalmas elálló fülei voltak. Pont úgy nézett ki mint egy marslakó. Egy pár percet még vártam, hátha Tsugumi visszajön, hogy "Yuu, ugye milyen jó poén volt?" és elviszi innen ezt a bolhafészket. Ahogy így gondolkodtam és unottan szívtam a cigiket egymás után, a kutya felugrott mellém a kanapára és szagolgatni kezdett.
-Na tünés innen!- förmedtem rá, mire az ilyedten ugrott le, és a kis üvegaztal alá bújt.-Maradj ott, látni sem akarlak!- parancsoltam, majd a konyha felé indultam valami reggeliért. A hűtő elött állva észrevettem hogy a kutya a lábam mellett áll, és igyekszik bemászni a hideg szekrénybe.
-Nem takarodsz innen?!- kiáltottam rá, és arrébbrúgtam. Na jó, beismerem, ez tényleg egy kicsit erősre sikeredett, de a hűtőben az én kajám van!
Végre találtam magamnak valami harapnivalót, és már épp elkezdtem enni, mikor megcsörrent a telefonom. Tele szájjal szóltam bele, így alig lehetett érteni "Halló"-mat.
-Na mi van Aoi, mit zabálsz?- hallottam Ruki hangját. Miután lenyeltem a falatot válaszoltam:
-Mit akarsz?
-Folytatnunk kéne a tegnapi megbeszélést.- kezdte- Reita hívott, mondta hogy van ötlete.
-Muszáj pont ma?- próbáltam elvetni az ötletet.
-Mért mégis mikor akarod??- háborodott fel az énekes- Így soha nem lesz kész az új album!
-Hol?- tértem a tárgyra.
-Nálad gondoltuk.- pont ezt nem vártam. Felsóhajtottam.
-Nah, akkor ott vagyunk, 20 perc.- ezzel letette. Nah, de jó...már csak ez hiányzott a kutya mellé. Valahogy el kéne intézni hogy ne kelljen fogadnom a srácokat. Míg ezen morfondíroztam, letelt a 20 perc, és csengettek.
-Srácok, most tényleg nem alkalmas a pillanat.- kezdtünk beszélgetni a zárt ajtón keresztül.
-Na mi van, ki van nálad?- nevetett Uruha. Heh..ha azt mondom hogy a nővérem kutyája, kiröhögsz?
-Menj már, baka. Fáradt vagyok.- magyarázkodtam. Ekkor kulcscsörgést hallottam, de nem én nyitottam az ajtót. Hát persze, a srácoknak is van kulcsuk! Így egy másodperc múlva már mindannyian benn voltak, és a cipőjüket húzták le.
-Na mi az a nagy probléma, ami miatt nem jöhettünk be?- kíváncsiskodott Ruki, miközben a nappalim felé igyekezett. Ekkor a hangok hallatára a kis vakarcs is előtolta rusnya képét, és vidáman csaholva szalad elénk. Mindenki iszonyatos röhögésben tört ki.
-Ez meg mi a fene??- kérdezte a nevetéstől fulladozva Reita.
-A nővérem kutyája...-fintorogtam, majd a lábammal arrébbtoltam Takaharut.
-Én azt hittem a tied.- röhögött Uruha.
-Nem vagy vicces, tudod?- gyúnyolódtam. -Nekem kell erre a kis dögre vigyáznom holnap reggelig.
-Pedig nagyon aranyos.- mondta végül Kai, miközben leguggolt a kutya mellé, és a fejét vakargatta.
-Majd közösen vigyázunk rá, ne aggódj Aoi.- ajánlotta fel Ruki.
-Hát sok sikert hozzá...
-Ugyan, mi rosszat tehet egy ilyen kis törpe.- mosolygott naívan az énekes. Hö...jobb ha nem tudod meg.
-Én szóltam előre.- közöltem, és a konyha felé indultam, hogy hozzak valami kaját a srácoknak. Egy tál chips-szel tértem vissza, de akkor már mindenki a kanapén üldögélt, és a kutyával foglalkoztak. Látszólág nagyon jól elvoltak vele. Nem értettem őket, ez a kutya egy borzalom!
-Na, akkor most dalt írunk, vagy állatkertesdit játszunk?- kérdeztem, miután leültem, és az asztalra tettem a kajás-tálat. Végre a srácok lekoptak a kutyáról, és már épp belemerültünk a munkába, mikor nagy pocsolást hallottunk.
-Mi az isten...?-kezdtem káromkodni, és összeráncolt szemöldökkel a hang irányába indultam. A srácok kíváncsian követtek. A zaj a fürdőszobából jött, és ahogy benyitottam, megláttam hogy a kutya a vécécsészében fulladozik. Belőlem menthetetlenül kitört a röhögés, és ahelyett hogy segítettem volna szerencsétlen dögnek, majd' megszakadva a nevetéstől, megfordúltam, és kimentem a fürdőből. A srácok értetlenkedve néztek utánam, majd ők is bementek a mosdóba. Mondanom sem kell, hogy ők is röhögtek, Reita ki is jött, ő sem bírta tovább. Végül Kai hozta ki Takeharut egy törölközőbe tekerve. Szegény kutya úgy reszketett mint a nyárfalevél.
-Így olyan mint egy patkány.- tette a megjegyzést Reita, ahogy a vizes kutyára nézett.
Végül letettük a kutyát, és visszatértünk a dalokhoz. Tényleg egész jól haladtunk, ahhoz képest hogy még mindig hulla fáradt voltam, és alig bírtam koncentrálni.
-Aoi, nem kéne innod egy kávét?- aggódott Kai.
-Nem kösz, megvagyok.- legyintettem, majd intettem Rukinak hogy folytassa tovább a mondókáját. Az énekes beszédét az egyik fotelben elterpeszkedő, karba tett kézzel ülő Uruha törte mag egy aprósággal:
-Aoi-kun, honnan szedted azt a kínai vázát?- kérdezte, és fejével egy kis szekrényen álló antik váza felé bökött.
-Jah...még a nagymamámtól örököltem, de csak nemrég találtam meg. Nagyon régi darab, eredeti kínai, gondoltam kirakom.
-Hogy azt higgyék van ízlésed, mi?- poénkodott Uruha, mire én mosolyra húztam a szám.
Kisvártatva újra valami erős zaj csapta meg fülünket, de most sokkal közelebbről. Mindannyian ilyedten kaptuk fel a fejünket.
-Aoi, asszem ennek nem fogsz örülni...-hebegte Kai, aki velem, és az eseménnyel szemben ült. Én hátra fordultam, és ilyedten könyveltem el, hogy a nagymamámtól örökölt, nagyon drága kínai vázám darabokban hever a füldön. És ki volt a bűnös? Hát persze hogy az a rohadt kis dög!!
-Óóó, hogy a...!!- kezdtem idegemben, és egyből Takaharut kezdtem üldözni, az persze azt sem tudta merre szaladjon ijedtében. Két kör erejéig üldöztem a kutyát, közben pedig nagyban átkoztam. Végül Takaharu az egyik fotel alatt talált menedéket, így ott már nem férhettem hozzá.
-Rohadj meg, büdös dög!!- kiabáltam, és a törött váza felé indultam. Kezembe vettem néhány szilánkot, és tanácstalanul nézegettem őket.- Most mi a fenét csináljak ezekkel? Ez a váza egy vagyont ért.
-Elképzelhető hogy még össze lehet ragasztani...-gondolkodott Kai.
-Na persze...-motyogtam vissza. Eközben Takaheru előmerészkedett a fotel alól, és hízelegve mászott Ruki ölébe.- Na várj csak, te átokfajzat! -kezdtem, majd megragadtam a kutya nyakörvét, és a Tsugumi által itthagyott táska felé indultam. Kivettem a pórázt, a kutya nyakörvére csatoltam, majd lakás kis előterébe siettem, oda, ahol a cipők is voltak. Barátaim kíváncsian jöttek utánam. Ekkor megfogtam a hosszú póráz végét, és egy viszonylag alacsonyan lévő kabátakasztóhoz kötöttem.- Nah, a legjobb lesz, ha itt maradsz míg Tsugumi érted nem jön.- közöltem a kutyára nézve, és visszamentem a nappaliba. A srácok rémülten néztek rám, főlleg Ruki. Úgy látszik ő eléggé szívén viselte a kutyus sorsát.
-Ne már Aoi, nem lehetsz ilyen kegyetlen.- mondta az énekes Takaharura pillantva.
-Dehogynem!- jelentettem ki röviden.- De jobb lesz ha most leléptek. Emellett a dög mellett nem lehet dolgozni.
-Igazad van, már itt sem vagyunk.- pattant fel Reita a kanapéról. Látszólag ő is unta már ezt az egészet.
-Hát jó, akkor majd máskor folytatjuk.- egyezett bele Ruki is, majd pár pillanat múlva már csak én és a kutya voltunk a lakásban. Alig vártam hogy Tsugumi végre elvigye innen ezt a kis betolakodót.
Aztán végre beesteledett, és én ágyba bújhattam. Végre rendesen tudtam pihenni, ez a kutyás dolog eléggé megviselt.
Reggel még a szokásosnál is később keltem. Első dolgom volt ellenőrizni hogy nem okozott e valamilyen kárt Takaharu. Nem kellett csalódnom, mondanom sem kell hogy az egyik cipőm alaposan meg volt rágva. Mindegy, már meg sem lepődtem, majd kifizetettem a károkat Tsugumival.
Épp reggeli után voltam, és mosogattam, amikor csengettek. Hál' istennek a nővérem volt az.
-Na, jól viselkedett az én kis drágám?- beszélt nyájasan kutyájával.
-Csak nézz körül...- mutattam a törött váza felé, ami még mindig a földön hevert.
-Átya ég Yuu, mit csináltál??- lepődött meg a lány.- Már megint vandálkodtál?- nézett rám aztán. Persze eszébe sem jutott volna hogy esetleg az ő imádott kutyája volt a hibás.
-A kutyád volt, te nagyonhülye!!- jelentettem be dühösen.
-Nyugi kisöcsém, elintézzük majd.- nevetett Tsugumi. Nem értettem hogy kacaghatott a több tízezer yenes problémámon.- De most sietek, már várnak rám a munkahelyemen.- közölte, és a cuccaival, meg a kutyával együtt kivonult.
Én ledermedtem, nem gondoltam volna hogy ennyivel elintézi az egészet. Ránéztem a törött vázámra, majd az ajtóra. "Vissza sem jön? Legalább egy bocsánatkérés járt volna!" Na mindegy, nézzük a dolog jó oldalát, legalább újra egyedül voltam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://bmsteens.gportal.hu
Chisato

avatar

Hozzászólások száma : 11
Age : 27
Registration date : 2007. Sep. 16.

TémanyitásTárgy: A Reita-kaland vagy Nagymeleg :)   Pént. Jún. 20, 2008 9:40 pm

Reita:

Épp egy kisebb turnéról értünk haza. Nagyon fáradt voltam, alig vártam hogy végre otthon legyek, és rendesen kipihenhessem magam. Az ilyen túrnék amúgy is mindig nagyon fárasztóak szoktak lenni, de ez most különösen lemerített mindenkit, ugyanis rettenetesen meleg volt. Itt Japánban, nyáron amúgy is mindig jó meleg van, de ez most mindent felülmúlt! Legszívesebben beültem volna egy kád hideg vízbe és ott maradtam volna őszig. Így nagyon boldog voltam mikor végre vége lett a turnénak, még ha nem is nagyon látszott rajtam. Most az egyszer utáltam hogy a 10.-en lakom, mert itt még melegebb volt.
Így amint berontottam a lakásba, megszabadultam a pólómtól, kinyitottam a létező összes ablakot, és a fürdőbe rohantam. Nem tudom meddig ültem a kádban, de a hideg víz teljesen kiszívta a bőröm, így inkább kijöttem. Egy szál boxerban vánszorogtam ki az erkélyre, kezemben pedig egy doboz jó hideg sört tartogattam. Az erkélyen épp árnyék volt, így elviselhetőbb volt a hőség. Pár percig még áldogáltam így, de aztán a nap előbújt a fal mögül, és egyenesen a szemembe sütött.
-Ááhh...Bazdmeg!- szisszentem fel, és kezemmel igyekeztem megvédeni a szemem. Már nagyon izzadtam, az arcomról is folyt a víz, de az orrkendőmtől még mindig nem voltam hajlandó megszabadúlni. Végül aztán jobbnak láttam ha visszamegyek a lakásba, és teszek valamit a meleg ellen. A nappaliban aztán eszembe jutott a légkondi, amit még tavaly szereltek be.
-Na látod Rei-kun, mennyi eszed van!- dícséretem magam halkan, és benyomtam a készüléket. Elmondhatatlanul jól érzés volt, ahogyan a hűs szellő az arcomba csapott, és kiseperte onnan az ízzadtságtól vizes hajamat. Végre nem kell szenvednem a melegtől... Megelégedett arccal vágódtam le a fotelba, és rágyújtottam. Nem csináltam semmit, csak jó mélyeket szívtam a cigimbe, és a nyitott erkélyajtón keresztül bámultam kifelé. Néha be-betévedt egy kis szellő, ami nagyon jól esett forró testemnek. Az egész napom így telt...csak pihentem, és nem csináltam semmit. Azt kívántam, bárcsak mindig így lenne. Semmi koncert, semmi próba, fotózás...csak az örök nyugalom. Ebből az álmomból hamar fel kellett kelnem, mert valaki nekiesett a csengőmnek, ami fülsüketítően kezdett visítani.
-Örök nyugalom, mi?- bosszankodtam, miközben felálltam és a kaputelefonhoz sétáltam. -Hai!- szóltam bele határozottan, mire Ruki kifulladt lihegését hallottam.- Mi a fasz van?
-Rei-kun, be kell engedned minket!- követelőzött az énekes.
-Minek?- furcsáltam a dolgot.
-Csak engedj már be!!- erősködött a srác, mire én beengedtem őket. Az ajtófélfának támaszkodva vártam hogy barátaim felérjenek a lifttel. Nem kellett sokáig várni hogy mindenki az ajtóm előtt álljon.
-Hát te? Mi ez a boxer rajtad?- röhögött Aoi.
-Mi lenne? Neked nincs meleged? Igaz, rajtad tanga van!- szívattam egy kicsit a srácot, mire ő jót nevetett.- Szóval mit kerestek itt?- tértem a tárgyra.
-Reita, a nagy melegre való tekintettel...-kezdte Kai. Én már tudtam miről van itt szó.
-Na nem! Azt már nem! Nem aludhattok itt, nem ihatjátok meg az összes hideg sörömet, meg semmi!- jelentettem ki.
-Jaj Reita nem lehetsz ilyen kegyetlen...-rimánkodott Ruki.- Csak nálad van légkondi. Észre sem fogod venni hogy itt vagyunk, ígérem.
-Leszarom! Nem, és pont!- zártam le a kérdést, majd sarkon fordultam, és visszamentem a lakásba. Épp be akartam zárni az ajtót, mikor a srácok együttes erővel benyomták azt, és teljes nyugalommal beléptek a nappaliba.
-Köszi Reita, jófej vagy!- vigyorgott idétlenül Aoi, mire én csak a fejemet fogtam. A banda szépen bemasírozott a nappaliba, és mire én is beértem, már mindannyian a légkondim köré gyűltek.
-Na ez azért már mégiscsak sok!- ripakodtam rá barátaimra!- Nem elég hogy csak úgy váratlanul megjelentek, de még a legkondimat is kisajátítjátok?? – a srácok csak értetlenkedve néztek rám, nagy szemekkel, mintha sajnálnom kellene őket.- Na tünés!- tettem hozzá, és elzavartam a fiúkat. Ők csak durcásan odébbálltak, mire én kényelmesen elhelyezkedtem a fotelban, és újra éreztem a hűs levegőt. Ahogy néhány perc múlva a srácokra emeltem a tekintetem, kicsit bűntudatom lett.. Úgy álltak ott mint a kisgyerekek, akik nem kapnak cukorkát. Nagyon megsajnáltam őket abban a pillanatban, így olyat tettem amit később rettenetesen megbántam.
-Na jó...legyen.- sóhajtottam fel, és felálltam a fotelból. –Maradhattok egy kicsit..
-Köszönjük Rei-kun!- hálálkodott Kai, miközben hátrafordult a légkondi köré gyűlt tömegből.
-Akkor ez azt jelenti hogy maradhatunk éjszakára is? Milyen kedves tőled Reita!- szólalt meg Aoi, de inkább ne tette volna.
-Mi??!!- háborodtam fel. –Arról nem volt szó!
-Hozunk szakét!- ajánlotta fel a szeszkazán Uruha. Persze mit is vártunk tőle… Mélyet sóhajtottam és szemeimet forgatva belementem a dologba. De utólag ezt is igencsak megbántam! Ez a rossz döntések napja volt a számomra...
Még szerencse h a lakásban van annyi hely hogy szűkösen bár, de elfértünk. Miután megittuk az Uruha által hozott szakékat, bevonultunk a hálóba, és mindenki keresett magának egy helyet ahol aludhat. Én, Aoi és Ruki az ágyamban nyomorogtunk, Kai és Uruha, pedig a földön, egy matracon. Aoiról tudni kell hogy nem alszik valami békésen, főleg másfél üveg szaké után.
-Menj már arrébb te állat!- próbáltam valami helyet csinálni magamnak Aoi mellett.
-Nem tehetek róla hogy kicsi az ágyad.- jött a válasz, de ettől én még mindig nem fértem el.

Végül aztán nagy nehezen elaludtunk, és valahogyan túléltem az éjszakát az idióta barátaim mellett. Rólam tudni kell hogy amikor csak lehet addig alszom ameddig csak bírok...Ám ebben az esetben ez a szokásom nem teljesülhetett, hiszen legkedvesebb barátaim hangjára keltem.
-Hol a faszban van a serpenyő???!!! -halottam Aoi erős hangját- Hogy csináljunk így reggelit??
Gondoltam, nem kelek fel e miatt, majdcsak feltalálják magukat. De amikor egy hatalmasat kordult a gyomrom, rájöttem hogy nekem is jobb lesz ha kimegyek és előkerítem a serpenyőt. Az órára tekintettem, még csak 9 volt. Normális esetben-bár mi számít normálisnak ha egy híres banda basszere ez ember?- ilyenkor még alszom...Mi a fenéért kellett nekem tegnap ilyen jószívünek lennem???
Mindegy, félretettem a gonosz gondolataimat, és kimásztam a konyhába. Még teljesen kómás voltam, de a srácok már pörögtek.
-Reita, hol a fenében tartod a serpenyődet??- jött Aoi a kérdéssel újra, de erre most nem voltam képes válaszolni.
-Rei, volt egy telefonod, de elintéztem!- közölte Ruki nyugodtan.
-Mi..? Mivan??..-kérdeztem kómás fejjel miközben igyekeztem kitörölni az álmot a szememből...a fény is zavarta a szememet, annyira aludtam még. Mikor kicsit rendbeszedtem magam, visszakérdeztem:
-Milyen telefon?
-A szüleid hívtak.- mesélte az énekes- Azt mondták egy fél óra és itt vannak.
-MIVAN???!!! -Annyira megilyedtem, hogy már teljesen elfelejtettem hogy álmos vagyok, és úgy kezdtem rohangálni a lakásban, akár egy mérgezett egér. Mondjuk volt is dolgom, nem kevés. A tegnap esti szakézás utáni maradványok még a nappaliban hevertek, a hálóban pedig 5 megvetettlen fekhely volt. Ha anyámék meglátják hogy nem voltam egyedül, ráadásul a FIÚbarátaim aludtak nálam...abból csak rossz sülhet ki. Úgyhogy villámgyorsan kezdtem takarítani. Természetesen a srácok, mint jó barátokhoz illik, csak hátráltattak.
-Reitaaa!!!- még mindig Aoi- Hol van az az istenverte serpenyő???
-Hagyd már azt a baszott serpenyőt Aoi!!- ordítottam ki pakolás közben a hálóból, a konyhában tevékenykedő Aoinak.

Végül aztán valami csoda folytán mégiscsak rend lett a lakásban. Igaz hogy Aoi odaégetett rántottája elég büdös volt, de azt egy fél üveg illatosítóval el is intéztük. Aztán pár perc múlva csengettek.
-Hát szervusz Akira!!- örvendezett anyám ahogy meglátott- Hogy vagy kisfiam?- kérdezte miközben beengedtem őket a lakásba.
-Mi ez a kendő az orrodon? Túl meleg van most ehhez.- kötött bele anyám az orrkendőmbe, és lehúzta rólam azt.
Ennél cikibb dolog is rég történt már velem...a banda, a haverjaim szeme láttára kell eljátszanom anya kicsi fiát. Nagyszerű...mondhatom, nem is vágytam jobbra...

Mikor úgy negyed óra múlva a nappaliban ülve békésen beszélgettünk az álmos Uruha lépett ki a hálószobából. Természetesen egy boxeren kívül semmi sem volt rajta. Álmosan vakargatta a fejét, és a szemét próbálta kinyitni. Eddig fel sem tűnt hogy nincs köztünk...
-Ohayou...-nyöszörögte. Remek...a szüleim eddig szerencsére jól kijöttek a srácokkal- amit nagyon furcsáltam is-de ezek után mostmár biztosan azt fogják hinni hogy orgia volt.
-Uruha te...? -lepődtem meg, és visszaráncigáltam a szobába, majd újra a nappaliba mentem.
-Anya, nekünk sajnos most be kell mennünk a stúdióba, sajnálom.- próbáltam javítani a helyzeten, mikor megláttam édesanyám ledermedt arcát.
-Semmi baj, megvárunk.- közölte miután feleszmélt.
-De...-gondolkodtam, mivel küldhetném el őket- A kutya...igen, a kutya már biztosan hiányol benneteket.- nem volt jobb ötletem.
-Ugyan dehogy fiam...-kezdte volna anyám, de ekkor én már a kezébe nyomtam a táskáját, és óvatosan az ajtó felé toltam.
-Akkor sziasztok, remélem legközelebb tovább maradtak.- búcsúztam el, és bezértam az ajtót.
-Hú...-jött a tömör vélemény Aoitól.
-Mivan??- kérdeztem vissza monoton hangon, kicsit dühösen.
-Soha nem láttunk még ilyennek...-jegyezte meg Kai- Ha a szüleiddel kell lenned, mintha nem is a mi Reitánk lennél.
-Jahj, drága Akira...-mondta nyájas hangon Ruki, mikozben megcsípte az arcom. Én elütöttem a kezét, az erkélyhez sétáltam, és végre felkötöttem az orrkendőmet.
-Nah, remélem ennyi elég volt a hűsölésből.- szóltam aztán a srácokhoz, jelezve ezzel hogy mehetnek!
-ÓÓ, de Reita...- rimánkodott Kai újra.
-Nem, és kész. Viszlát srácok!- köszöntem el és kitessékeltem őket.
Végre megint egyedül lehettem, és elvezhettem a légkondimat Wink
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://bmsteens.gportal.hu
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Chisato   

Vissza az elejére Go down
 
Chisato
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
J-Rock Fanfictions :: Gazette Fanficek :: Gazette :: Gazette-
Ugrás: