J-Rock Fanfictions

J-rock Fanficek
 
HomeGy.I.K.KeresésRegisztrációTaglistaCsoportokBelépés

Share | 
 

 Kiyoru-chan

Go down 
SzerzőÜzenet
Kiyoru-chan



Hozzászólások száma : 3
Registration date : 2008. Jun. 02.

TémanyitásTárgy: Kiyoru-chan   Hétf. Jún. 02, 2008 7:14 pm

1. fejezet: Színpadra!


Hideg volt. Szokatlanul hideg. Kiyo szótlanul állt Kirin mellett, aki dideregve az utolsó cigijét szívta.
- Nyugi, mindjárt megyek, nehogy szétfagyj itt nekem! – vigyorgott Kirin, és gyorsan elnyomta a csikket az ablakpárkányon lévő hamutartóban.
- Áh, tudod én bírom a hideget vagy mi…
- Dehogy bírod… Idő?
- Fél tizenkettő.
- Akkor még egy óra.
- Ne fosd már össze magad kétszázadjára is…
- Oké, oké nyugton maradok.
Bementek a mögöttük lévő ajtón. Azonnal érezték bőrükön a levegőváltozást; bent fülledt meleg volt. Az emberek között átpréselődve elérték a kopottas ”BACKSTAGE” feliratú ajtót, és erősen benyomva sikerült kinyitniuk.
A helyiségben tapintható volt a feszültség. Arról lehetett megállapítani, ki lesz a következő, hogy ők voltak a legközelebb a ”STAGE” feliratú ajtóhoz. A többiek a kopott bőrkanapékon ülve hangolták a gitárjaikat, dobverőt pörgettek, vagy egymással beszélgettek. Kiyo lehuppant Kyne és Miyo közé, akik hátradőlve relaxáltak. Valószínűleg nem igazán sikerült nekik a hangszigetelt ajtók mögé zárt hangzavarban.
Kiyo elé egy vigyorgó fiú lépett és menten leguggolt, hogy szemük egy magasságban legyen. Egy biztos, a fiú nem azt érzékelte, amit megszokott; a lány szemébe nézve nem a sajátja mandulavágású hasonmását látta, hanem egy teljesen átlagos, európai szempárt.
Yoko zavartalanul nézett a lány szemébe; így pár év után már nem zavarta a különbség. Hanyag eleganciával beletűrt arcába lógó hajába, így egy pillanatra mindkét szeme látszott, de a következő másodpercben ismét eltakarta a kék – lila tincsek sokasága.
- Na mi van tündérke? – kérdezte még mindig vigyorogva.
- Neked nem izgulnod kéne?
- Ki mondta, hogy nem izgulok? – azzal mégegyszer megismételte a hajturkálós műveletet.
- Hát nem úgy tűnik…
- Ó, tudod, általában olyan helyen szoktam izgulni, amit nem mutogatok társaságban… De hogyha kijössz velem a retyóra…
- Hülye… - azzal Kiyo finoman fejbe vágta a srácot. – Ne hidd, hogy ezt bírja… - azzal szemével a mellette ülő, lecsukott szemű lányra mutatott.
A fiú csak vigyorogva csóválta a fejét, de látszott, hogy zavarba jött.
- Úgy se hallja…
- Azt te csak hiszed – válaszolt Kiyo. Most már ő vigyorgott.
A mellette ülő lány finoman elmosolyodott, majd két másodperccel később kinyitotta a szemét. Előrehajolt, de nem tudta, mit mondjon, ezért inkább visszadőlt.
- Hé, most mi van? – kérdezte Yoko.
Kyne mosolyogva rázta a fejét, élvezettel nézte az egyre jobban kétségbeeső fiút. Most már Kiyo is mosolygott.
- Olyan izék vagytok… - mondta Yoko.
A ”STAGE” feliratú ajtóból egy műsorleírást tartó lány kiáltott ki:
- Virgindream, egy perc!
- Menjél csak – szólalt meg Kyne.
- Így nem tudok fellépni…
- Hogy? – vigyorgott a lány.
- Úgy, hogy nem tudom, mi bajod van…
Erre Kyne váratlanul előrehajolt és megpuszilta a fiú arcát. Aztán közel hozzá, úgy, hogy csak ketten hallják, azt mondta:
- Semmi bajom sincs. Menj csak. Tök jó leszel…
Az utolsó mondat közben egyre közelebb húzta a fiú arcát a sajátjához, de amikor már az orruk is összeért, vigyorogva visszadőlt a kanapéra.
Yoko szomorú mosollyal megcsóválta a fejét, majd elindult az ajtó felé. Hátsó zsebéből előhúzott két dobverőt, még egyszer visszafordult, vigyorgott egyet, majd társai kíséretében kilépett az ajtón. Miután becsukódott mögöttük az ajtó, hallani lehetett a kinti felordítást, de csak azért, mert ilyenkor öt másodpercre mindenki elhallgatott. Kiyo mindig elcsodálkozott rajta, hogy fér be ekkora hangerőt kiadó embertömeg a VisualMade klubba. Nem volt nagy hely; a nézőtér körülbelül 90 négyzetméter lehetett, az emeleten pedig tíz asztal volt.
A hátsó szobában megint elindult a beszélgetés, Kiyo pedig csatlakozott a relaxálást folytató Kyne - hez.





5 utcával odébb egy nagy villából óriási ricsaj szűrődött ki: házibulit tartottak.
A hatalmas fürdőszoba ajtaja kicsapódott, és két tántorgó fiú jött ki.
- Nem hittem volna, hogy megcsinálod… Akkora állat vagy… AKKORA ÁLLAT VAGY! – ordított az alacsonyabb röhögve.
- Te vagy az állat, te találtad ki! – röhögött a másik – De most én jövök. Öhm… Dőltsd hanyatt Kai – t a kanapén, és öhm… csókold meg a nyakát!
- Te mindig csak ilyen perverz balfaszságokat tudsz kitalálni?! Legyen már egy kis fantáziád!
- Ne szólj, bele, hogy mit találok ki! Na? Capv pa cap?
- Mi van???
- Ez franciául a mered vagy nem mered te analfabéta hülye!
- Ha láttad volna a gimis franciatanáromat, te sem tudnál egy szót se franciául!
- Ki nem szarja le? Na, mered vagy nem?
- Merem hát bazeg, csak éppen nem csinálom meg!
- Ez nem ér, én is megcsináltam a klotyóivást!
- És én majdnem elhánytam magam a látványtól!
- Te?? És én?
- Nem érdekel, akkor sem!
- DE!
- NEM!
- DE!
- NEM!
- Hé fiúk, mi van már megint? – lépett oda egy másik srác. Magas volt, haja a szemébe lógott.
- Ruki nem akarja megcsinálni amit kitaláltam!
- Jézusom, már megint Mered vagy nem mered? – et játszotok? Ideje lenne felküzdeni magatokat a hároméves szintről.
- Ne anyáskodj már Rei, inkább próbáld meg jól érezni magad!
- Szerintem nem kell ahhoz egy tál tésztát borítani az egyik járókelő fejére, hogy jól érezzem magam.
- Jaj, a tésztaborítós poén rohadt régi már, azóta sokkal jobbakat is kitaláltunk már. Például most Aoinak kellett egy szép nagy pohár vécélevet innia.
- Fúj, undorítóak vagytok…
- Most meg hová mész?
- Lelépek.
- Oké, de holnap 11 – re legyél nálunk!
- Rendben.
Reita kilépett a házból, majd elindult az utcán. Nem tudta merre megy, de nem érdekelte; akár merre keveredik, úgy is hazatalál. Amikor már öt perce baktatott, rájött, hogy nagy hibát követett el azzal, hogy nem hozott kabátot. Útja épp egy kicsiny hely mellett vitte el, ahol az ajtó fölé lila neonfényekkel a következő volt írva: VisualMade. Agyában egy óriási (lila) kérdőjel keletkezett. Átment az út másik oldalára megnézni a helyet. Az ajtó mellett üveg mögött afféle programlista volt. Azt ítélte meg, hogy nyilván visual kei helyről van szó, gondolta a hidegre való tekintettel benéz.
Bent nagyon meleg volt, a jelenlévők többsége a színpad előtt visítozott és ugrabugrált. Reita a programlistából (ami rengeteg helyen volt kifüggesztve a klubban) megállapította, hogy jelenleg a SweetPunish nevű banda játszik.
Amikor befejezték, öt perc szünet következett, gondolta megnézi a következő bandát is. Az egyik sarokba húzódott, nem akarta, hogy valaki felismerje.


- Pain Takashi, készülni! – kiáltott az ajtóból egy lány.
- Basszus, basszus, basszus! – hadarta Kirin.
- Nyugodj már le! – kiáltott fel hirtelen Miyo.
- Kuss! – szólt bele Kyne tőle szokatlanul ingerült hangon.
Kirin előszedte dobverőit a táskájából, és egymáshoz ütögetve próbálta levezetni a feszültséget.
- El ne rontsd a Kinochit! – mondta Kiyonak Kyne.
- Nem rontom, csomószor gyakoroltam…
- Pain Takashi, színpadra!
A négy fiatal gyorsan körbeállt, és Kiyo szólt pár szót.
- Oké, gyerekek, el ne rontsátok a Kinochit! Ne fossatok, kurva jók leszünk! Na, háromra Takashi! Kettő, Három…
- TAKASHI! – zengték egyszerre majd gyorsan az ajtó felé vették az irányt.


- Éssss íímmmeee a PAIN TAKASHI!
Tapsvihar. Az előtte álló fiatalok reakciójából Reita úgy vélte, hogy az itteni körökben elismert zenekarról van szó, ezért kicsit előrébb ment, hogy jól lásson.
Az első számnál kiderült; jól gondolta. A banda nagyon jól játszott, az énekes lánynak pedig eszméletlen hangja volt. Talán ez hatott rá legjobban. Egy fura ötlet fogant meg hirtelen a fejében, de gyorsan elhessegette a gondolatot, és tovább figyelt.
Az első szám után az énekes bemutatta a zenekart.
- Kyne, szólógitár!
Taps.
- Miyo, basszusgitár!
Taps.
- És a dobok mögött Kirin!
Taps.
A basszgitáros átvette a mikrofont.
- Énekel: Kiyo!
Taps és sikítozás.
A Pain Takashi a többi számnál is megmutatta, mit tud. Kyne óriási szólókat produkált, Miyo szüntelenül ugrált a színpadon, Kirin kezét pedig alig lehetett látni. Kiyo hangja olykor az egekbe szökött; de nem csúszott el.
Reita az ötödik számnál azon kapta magát, hogy ő is eszeveszettül ugrál a többi nézővel együtt. Mikor a zenekar végzett, újra előjött benne az ötlet, ami az első számnál eszébe jutott. Úgy gondolta, egy próbát megér, így hát a színpad széle felé vette az irányt.
- Segíthetek? – kérdezte egy lány papírral a kezében.
- A Pain Takashi énekesével szeretnék beszélni.
- Sajnálom, a fellépők visszavonultak.
- Nem gondoltam volna, hogy valaha is ezt fogom mondani, de van fogalmad róla, hogy ki vagyok?
- Ismerős vagy, de nem tudom, honnan.
- Csak a főnöködnek el ne mondd, hogy nem ismertél fel – közben előhúzott a zsebéből egy fényképet, amit odaadott a lánynak.
- Igen, tudod a GazettE – ről én is láttam már pár képet… Várj csak… Te? JÉZUSOM!
A kezéből kiesett a papír és a fénykép.
- Mit keresel itt? Vagyis… Mit keres itt?
- Nyugodtan tegezz, nem vagyok orgonaművész. Erre jártam és benéztem. És abban a kiscsajban látok fantáziát.
- Öhm, hát persze, hogy beszélhetsz vele, gyere utánam!
Azzal bevezette egy kisebb, üres szobába.
- Maradj itt, egy perc és jövök!
Azzal elviharzott, de fél perc múlva vissza is jött, nyomában Kiyoval. Gyorsan betolta a lányt az ajtón, majd távozott.
- Uramatyám – Kiyo holtsápadt lett, majd leült az ajtó melletti székre. Pár másodperccel később – visszatérve a valóságba – felpattant.
- Hát… szia, én Reita vagyok.
- Tudom. Kiyo.
- Tudom.
Csend következett.
- Nagyon jó hangod van.
- Köszi.
- Nincs kedved eljönni az egyik próbánkra?
- Mi? Minek?
- Megfordult a fejemben, hogy nem lenne rossz egy női énekes pluszban.
- Ááh.
Kiyo megint lehuppant a székre.
- Ha ez most valami idétlen poén, akkor üzenem, hogy kurvára nem vicces.
- Nem az, hidd el. Itt laksz a közelben?
- Kétutcányira, Roppongi határán.
- Oké, akkor holnap fél tizenegykor találkozzunk itt a klub előtt. Neked jó?
- Hogy jó – e? Elmenni a GazettE egyik próbájára akkor is jó lenne, ha épp a saját temetésemre készülnék…
- Oké, nyugi, szerintem lazíts egy kicsit.
- Hát az most nem fog menni.
- Rendben, akkor ma pihend ki magad. Holnap fél tizenegykor találkozunk itt, és megyünk Rukiékhoz. – Kiyo a tenyerébe temette az arcát – Előtte felhívom őket, hogy jössz. Rendben?
- Aha…
- Oké, ne késs.
- Oké.
- Hát akkor… szia.
- Szia.
Reita kiment a szobából, majd pár perccel később Kiyo is – a másik ajtón.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kiyoru-chan



Hozzászólások száma : 3
Registration date : 2008. Jun. 02.

TémanyitásTárgy: Re: Kiyoru-chan   Hétf. Jún. 02, 2008 7:24 pm

2. fejezet: Gúny és elismerés

- Jesszus, jesszus, mi volt? Komolyan Reita volt itt?
- Kirin, nyugodj már le egy kicsit.
- Nyugodjak le???
- Oké, igen, tényleg Reita volt itt.
- És mit akart tőled?
- Elhívott az egyik próbájukra.
- Áááá, nem mondod komolyan!
- De.
- Júúúj, ez olyan izgi!
- És akkor ez azt jelenti, hogy itt hagysz minket a szarban? – szólt közbe a két méternyire lévő Miyo.
- Jézus, dehogy! – Kiyo átfurakodott két barátnője között, és átölelte a fiút. – Mindig is egy csapat leszünk.
- De ha te elmész a GazettE – ba, akkor nem lesz időd ránk…
- Figyeljetek, én nem leszek tagja a GazettE – nak. Csak Reita felvetett egy ötletet, de rajta kívül még négyen vannak a csapatban, akik tutira ellenezni fogják.
- Amíg meg nem hallgattak…
- Jajj, Miyo ne kezdd már…
- Te meg ne álszentkedj!
- Miyo tudsz róla, hogy mekkora egy önző paraszt vagy? – szólt közbe Kyne.
- Igen, igaza van… - tette hozzá Kirin.
- Igaz… Bocs, a jövőd a legfontosabb – mondta fejét lehajtva Miyo.
Csend szállt a helyiségre. Kiyo Miyo vállára hajtotta a fejét, aki óvatosan átölelte. Színtiszta barátság.
- Kyo, gyere, pihenned kell, menjünk haza! – mondta Kyne.
Még tisztább barátság.
- Menjetek, de feltétlenül hívj fel, hogy mi volt! – szólt Kirin.
Szintén barátság. Csak Kirin más.
Kiyo és Kyne elindultak hazafelé, a többiek ott maradtak még egy kicsit.



Másnap fél tizenegykor Kiyo ott álldogált vékony kabátjában a VisualMade előtt. Tíz harminckettőkor megérkezett Reita.
- Szia.
- Helo.
- Akkor mehetünk?
- Aha, persze.
Elindultak abba az irányba, ahonnan Reita jött. A szomszéd utcában egy sötétlila sportkocsi állt.
- Uruháé – magyarázta Reita – Azt mondta, kinyír, ha bármi lesz.
- Miért Uruháéval jársz?
- Mert az enyémmel történt egy kis… baleset.
- Aha, értem.
- Szállj be.
Kiyo beült bal oldalra, Reita pedig mellé. Beindította a motort, de öt másodperccel utána óriási hangerőn megszólalt a Ruder című szám.
- Áááá! – Reita vagy öt gombot megnyomott egymás után, mire kikapcsolta. – Ez figyelmeztet arra, ha nem kötötted be a biztonsági övet… Ha húsz másodpercen belül nem teszed meg, kétszer ilyen hangosan megszólal a Maximum impulse. Azt meg ugye nem akarjuk… - azzal gyorsan bekötötte az övet – Neked nem muszáj – mondta Kiyonak – csak a vezetőnél jelez. De ha gondolod…
Mivel nem ismerte Reita vezetési szokásait, Kiyo bekötötte magát.
Körülbelül egy kilométert mehettek, amikor megérkeztek a nagy villa elé. Reita leállította az autót, de nem szállt ki.
- Ne sértődj meg, ha először nem lesznek kedvesek. Tegnap egyikük sem lelkesedett az ötletért. A próba után majd énekelsz valamit. Ha olyat mondunk, amit nem ismersz, akkor szólj. Ne izgulj, én tudom, hogy kellesz nekünk.
Azzal kiszállt az autóból. Kiyo nyugtatóan kifújta a levegőt, majd követte.
Ruki stúdiójának minden szabad falfelületét képek borították. Csoportképek, egyéniek. A szemközti falon egy teletűzdelt parafatábla volt.
- Sziasztok. – köszönt Reita és ledobta a táskáját.
- Ő az? – kérdezte Uruha köszönés helyett a fiú mögé pillantva.
- Igen, fiúk, bemutatom Kiyot.
Kiyo halkan köszönt, a többiek is elmorogtak egy sziát.
- Akkor szerintem kezdjünk. – mondta Reita biztatóan.
- Na várjunk csak – szólt Ruki -, ne nézze már végig az egész próbát, lehet, hogy értelmetlenül. Énekeljen valamit, ha jó, maradhat.
- Árad belőled a tolerancia – mondta Aoi.
- Szerintem is hallgassuk meg – foglalt állást Kai.
- Figyeljetek, nem így volt a… - kezdte Reita.
- Jó, énekelek valamit, ha az úgy jó lesz.
- Na végre egy kis együttműködés – mondta Ruki ironikusan.
- Mit énekeljek?
- Énekeld el a Filth in the beauty elejét – mondta gyorsan Ruki.
- Ne szórakozz már… - szólt Reita.
- Ez tényleg nem lenne fair… - jelentette ki Aoi.
- Tudtok jobbat? – csattant fel Ruki.
- Énekeld el a Bath room – ot – ajánlotta fel Uruha.
- Rendben. – mondta Kiyo.
- Játszunk alá? – kérdezte Aoi.
- Dehogyis, tegyétek be az alapot – így Ruki.
Uruha betett egy cédét a lejátszóba.
- Indíthatom?
- Ruki, énekled a vokált? – kérdezte Aoi.
- Jajj, ne szórakozzatok már! – csattant fel ismét Ruki – Ki mondta, hogy eljut a refrénig?
- Jó, Ruki, akkor most fejezd ezt be – mondta Reita.
- Pfff… - azzal Ruki hátradőlt a székén.
- Indítom – szólt Uruha, és benyomta a Play gombot.
Kiyo megpróbált lélekben felkészülni. Az egyik kedvenc számát énekli a kedvenc együttese összes tagja előtt. Egy kicsit előrébb lépett, majd amikor kellett - hajszálpontosan - kezdte énekelni a számot.
Az első, aki felkapta a fejét, Aoi volt. Meglepett pillantást váltottak Uruhával, majd Kai – jal is. Reita elismerően mosolygott.
Kiyo eljutott az első refrénig majd a másodikig is. Senki sem állította le, még Ruki sem, aki a lejátszó mellett ült.
A fiúk hagyták végigénekelni a számot. Az utolsó refrénnél, mint aki megadja magát, Ruki aláénekelte a vokált.
Amikor vége lett, mindenki mosolygott, és elismerően bólogatott. Aztán Rukira néztek.
- Most mi van, mit néztek? – pillantott körbe – Jól van na, be vagy véve!
- Ezaaaz! – kiáltott fel Reita. Aoi is Uruha összecsapták a tenyerüket.
- A próbák listáját lefénymásoljuk. Ha öt percnél többet késel, annak nem lesz jó vége. Jársz még suliba?
- Igen.
- Végzős vagy?
- Aha.
- Jó, akkor nem tudsz majd itt lenni mindegyik próbán, de az is lehet, hogy átvariáljuk egy kicsit. Hangszeren játszani tudsz?
- 7 éve gitározok.
- Jó, akkor arra is szükség lesz. Gondolom, tudsz kottát olvasni…
- Persze.
- Oké. Hát akkor maradj itt, nézd meg, hogy fest egy próba.
Leültették egy székre a stúdió sarkában.
A próba két óra hosszú volt, amikor végeztek, Ruki így szólt:
- Jó volt, ügyesek voltatok. Elmegyünk kajálni?
- Aha! – kiáltották egyszerre.
- Kiyo, te is jössz? – kérdezte Aoi.
- Persze, hogy jön – vigyorgott Ruki. – Csapattag.
Gyalog mentek a szomszéd utcában lévő gyorsétteremig. Aoi és Kiyo hátul mentek.
- Vannak régebbi bandáid? – kérdezte Aoi.
- Egy – válaszolt a lány.
- Hát akkor azt valószínűleg hanyagolnod kell.
- Aha, tudom. Remélem, nem rágnak be.
- Ha igazi barátok, biztos nem.
- Szerintem nem lesz gond.
- Ruki biztos azt akarja, hogy ne harangozzuk be az új tagot egyelőre. Lehet, hogy először úgy leszel bejelentve, mint beugró gitáros.
- Oké, nem gáz.
- Végre nem csak lányrajongóink lesznek – vigyorgott a fiú.
- Jajj, ugyan már… - vigyorgott vissza Kiyo. – Remélem nem fognak nagyon utálni…
- Kik?
- A rajongók.
- Hát kezdetben ne számíts sok jóra. Először is lány vagy… Aztán meg ga… Izé, bocs, nem japán.
- Aha.
- Bocsi, nem akartalak…
- Semmi, hagyd csak.
- Biztos? Nem akarok már így az első napon összeveszni veled…
- Nyugi, semmi gáz, nem mondtad ki… Meg akkor sem lenne baj.
- Csak?
- Csak rég hívtak már így.
- Én tényleg nem úgy értettem.
- Oké, oké, elhiszem.
- Egyébként, ha gáz van a rajongókkal, szerintem beszélgess el Takuyával, ő biztos tud pár hasznos tippet adni.
- Beszélgessek el vele?
- Csomót fogunk velünk találkozni.
- Aha, jól van.
Megérkeztek a gyorsétterembe. Kiyo Uruhához és Aoihoz hasonlóan a fűszeres rizstészta mellett döntött, így sorba álltak az adott automatánál. Ebéd közben Ruki Kiyoról kérdezősködött.
- Suli mellett csinálsz még valamit?
- Balettozok.
- Ejha…
- Klasszikus? – kérdezte Kai.
- Az is, meg kortárs is.
- Majd libegsz ott valamit a színpadon…
Amíg a fiúk nevettek, Kiyo elgondolkodott valamin.
- Ruki, nagyon kéne az a programlista, a táncot is egyeztetnem kéne…
- Az jó, ha elküldöm e – mailben?
- Aha, persze.
Kiyo előhúzott egy kis papírlapot a zsebéből és Rukinak nyújtotta.
- Melyik suliba jársz? – kérdezte Uruha.
- A Wadakurába.
- Nem oda járt Kanon is? – kérdezte a többiekhez intézve szavait Ruki.
- De. – válaszolt Kiyo.
A fiúk mosolyogtak.
- Minden oldaláról ennyire vágod a témát? – kérdezte Reita.
- Milyen témát?
- A visual keit.
- Ja, hát asszem igen.
- Vércsoportom? – kérdezte hirtelen Uruha.
- 0 – s – válaszolt ugyanolyan hirtelen a lány.
- Miyavié? – fűzte tovább Uruha.
- Ab.
- Nem, mert abc – vágták rá egyszerre a fiúk vigyorogva.
- Csak szerinte abc – egészítette ki Kiyo.
- Na, elfogadjuk? – mosolygott Uruha.
- El. – mondta Reita.
- Oké, akkor tovább – folytatta Uruha – öhm… izé hányadik albumunk volt a NIL?
- Második. – vágta rá Kiyo nemes egyszerűséggel.
- Áá, túl könnyűeket kérdezel… - mondta Ruki – Hogy hívták Aoi első barátnőjét?
- Bekaphatod… - morogta az érintett.
- Na most megfogtál… - mondta Kiyo.
- A kérdésre nem létezik helyes válasz – mondta tárgyilagosan Ruki.
- Miért? – kérdezte Aoi.
- Mert neked egy csajod sem volt még… - morogta Ruki lefelé nézve, de persze mindenki meghallotta.
Aoi már válaszra nyitotta a száját, de Reita közbeszólt.
- Fejezzétek már be! Állandóan ezt csinálják – mondta második mondatát Kiyohoz intézve.
Kiyo mosolyogva tovább evett.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kiyoru-chan



Hozzászólások száma : 3
Registration date : 2008. Jun. 02.

TémanyitásTárgy: Re: Kiyoru-chan   Hétf. Jún. 02, 2008 7:25 pm

3. fejezet: Mi volt tegnapelőtt?

Másnap nekitámaszkodva az ajtónak Kiyo az órájára tekintgetett.
- Ha nem indulunk el két percen belül, száz, hogy a felest is lekéssük.
- Oké, oké, megyek már – szólt ki Kyne a konyhából.
Fél perccel később a lány kiviharzott az előszobába és Kiyo felé nyújtott egy papírzacskót.
- Raktam el neked is sütit, hogy ne haragudj – mondta.
- Jajj, olyan drága vagy, tudod, hogy nem haragszom, csak legyél szíves iparkodni!
- Oké, oké.
Kyne bekötötte mindkét cipőfűzőjét, majd villámgyorsan bezárta az ajtót.
A lift ajtaján még mindig az óriási ”ROSSZ” felirat díszelgett.
- Nemáár, még mindig? – nyafogott Kyne.
Kiyo elvigyorodott.
- Verseny lefelé? – kérdezte.
Kyne pár másodpercig úgy tett, mintha gondolkodna, majd elkiáltotta magát:
- RAJT!
A két lány villámgyorsan viharzott le a lépcsőn hangosan nevetve.
- Micsoda fiatalság – csóválta a fejét a százéves Mrs. Takuza, aki a postaládáknál bíbelődött -, az én időmben nem mertünk ilyen hangosak lenni… Na és ezek a harisnyák! Élénklila… Úgy vágnám ki őket az iskolából, hogy repülnének Witochiváig!
- Fogd be, vén tehén… - morogta a foga között Kiyo, amíg Kyne – vel angyalian mosolyogva az ajtóig sétáltak. Amikor megfogták a kilincset, kitört belőlük a vihogás, majd miután kiléptek, még visszaintegettek a felháborodott képet vágó asszonynak. Amikor ideköltöztek, a nő számtalanszor elmesélte nekik a witochivai gyerekkorát, és feltett szándéka volt, hogy a lányok minden pénteken nála teázzanak. Persze már az első alkalommal kiderült, hogy a néni szörnyen öntelt és elviselhetetlen. Azóta már a viselkedésükkel is igyekeztek bosszantani szörnyű szomszédukat.
A két lány nevetgélve sétált az állomás felé. Amikor befordultak a harmadik sarkon, óriási fékcsikorgással egy lila sportkocsi állt meg előttük. A lehúzott ablak mögött Uruha ült a volánnál.
- Elvihetlek titeket? – kérdezte szívdöglesztő mosoly kíséretében.
A két lány gyorsan beszállt a hátsó ülésre.
Uruha autója típusának és sebességének – na meg a sofőr szabályszegési mániájának – köszönhetően alig húsz perc alatt odaértek a Wadakurához. Amikor leállította a motort, Uruha hátrafordult.
- Ezt Ruki küldi – nyújtott Kiyo felé egy papírt. – Ma délután is van próba, ha nem jó, hívd fel, a telefonszáma is rajta van… Megjegyzem, bemutathatnád a barátnődet…
- Ja persze, bocsi, Uruha ő Kyne, Kyne ő Uruha.
- Helo – mondták egyszerre.
- Lehet, hogy indulnotok kéne, gyűlik a nézőközönség – pillantott körbe Uruha, és valóban, egyre több középiskolás állt meg megcsodálni a járgányt. – Kiyo, akkor tudsz jönni délután?
- Aha, persze, ma nincs semmi programom.
- A próba fél ötkor van, gondolom, előtte hazamész.
- Aha.
- Elmenjünk érted, vagy odatalálsz?
- Közel lakom a stúdióhoz, nem lesz gond.
- Oké, akkor szia.
Gyorsan adott két puszit Kiyonak, majd Kyne – nek is.
- Próba előtt tanulj! – mondta vigyorogva, amikor a lányok kinyitották az ajtót.
- Persze, feltétlenül – vigyorgott vissza Kiyo, és barátnőjével elindultak a suli felé.
Az udvar egyik szegletében szokás szerint ott volt majdnem az összes visual kei – es a suliból.
- Takashi – mondták egyszerre a lányok, amikor odaértek ahhoz a padhoz, amin Miyo és Kirin ült.
- Takaaasshhi – mondta közbeszúrva egy ásítást Miyo.
- Mi volt, mi volt, mi volt? – hadarta izgatottan Kirin.
- A próbán?
- Igen, igen, mondd már!
- Na jó, figyeljetek – Kiyo közelebb húzódott barátaihoz -, bevettek.
Kirin halkan felsikkantott.
- Várjatok, várjatok – nyugtatta Kiyo. – Nem igazán szeretném elmondani senkinek rajtatok kívül, úgy érzem, hogy még van egy nagy fekete lyuk az egész dologban…
- Vagy inkább csak nem tudod elhinni – vigyorgott Miyo.
- Persze, de akkor is nagyon fura ez még, és a fiúk is azt mondták, hogy nem akarják beharangozni a dolgot. Szóval légyszi ne szóljatok senkinek…
- Oké, persze.
- Kussolunk…
- …Mint a sír.
- Köszi – Kiyo hálás mosolyt küldött barátai felé.
- De azt aztán abszolút nem fogjátok elhinni, hogy kivel jöttünk reggel – kezdte izgatottan Kyne, majd töviről hegyére elmesélte a reggeli utat, onnantól kezdve, hogy Uruha bekanyarodott eléjük.
- És kaptam tőle puszit… Uruhától! Fel tudjátok fogni?
- Nem… - mondta Kirin halálravált arccal.
- Igen… - dörmögte Miyo.
Beszélgetésüket a csengő szakította félbe.
Kirin egész irodalomórán üzenetekkel bombázta Kiyot, aki ennek következtében nem hogy figyelni nem tudott, de sikerült az egész gépét lefagyasztania. Amikor végre kiutat talált a problémából, újabb három ablak nyílt ki előtte, mindegyik a Kirintől jött üzenetekkel. Amikor elolvasta a harmadikat („Mekkorának tartod az esélyt arra, hogy összehozz Aoival?”), úgy érezte, lassan kezd betelni a pohár. Gyorsan begépelte a választ.

Kiyoru o.O üzenete: Kirin! Mi lenne, hogyha szednél valami idegnyugtatót? Kezdesz idegesíteni.
Kir_Drmrgrl^^ üzenete: Máris az agyadra ment ez a menőzenekarosdi?
Kiyoru o.O üzenete: MIVAN?
Kir_Drmrgrl^^ üzenete: Sejtettem, hogy vmilyen szinten el fogsz szállni, de azt nem, hogy ilyen hamar…
Kiyoru o.O üzenete: Kirin! Tisztában vagy vele, hogy az órán eddig hány üzit küldtél, és hogy ezek között mennyinek volt értelmes tartalma??
Kir_Drmrgrl^^ üzenete: Baj?
Kiyoru o.O üzenete: Alapesetben nem lenne baj, csak most IDEGESÍT.
Kir_Drmrgrl^^ üzenete: És nem lenne egyszerűbb megkérni SZÉPEN, hogy fejezzem be, hanem inkább papolni valamit az idegnyugtatókról??
Kiyoru o.O üzenete: De igazad van, bocsi…
Kir_Drmrgrl^^ üzenete: Semmi baj.

Kiyo az elkövetkezendő öt percben próbált valamilyen szinten odafigyelni, de aztán megint üzenete jött.

સષનમઞસ üzenete: Mi volt tegnapelőtt? Very Happy
Kiyoru o.O üzenete: Mi lett volna?
સષનમઞસ üzenete: Én olyat hallottam, hogy bejött a klubba Reita és akart tőled vmit.
Kiyoru o.O üzenete: Kitől hallottad?
સષનમઞસ üzenete: Háhá, tehát igaz!
Kiyoru o.O üzenete: Yoko! Kitől hallottad?
સષનમઞસ üzenete: Nem mindegy?
Kiyoru o.O üzenete: NEM!
સષનમઞસ üzenete: Ha megmondod mi volt, elmondom.
Kiyoru o.O üzenete: Figyelj, ez most nagyon fontos.
સષનમઞસ üzenete: Mert… volt vmi öhm… szal vmi izé érted…
Kiyoru o.O üzenete: Hát nem.
સષનમઞસ üzenete: Nem akart tőled semmi olyat ami…
Kiyoru o.O üzenete: Ha arra gondolok, amit mondani akarsz, akkor mindjárt kapsz egy papírgalacsint a képedbe…
સષનમઞસ üzenete: Jajj nekem XD
Kiyoru o.O üzenete: Semmi OLYAN nem volt!
સષનમઞસ üzenete: Helyes Razz
Kiyoru o.O üzenete: Na kitől hallottad?
સષનમઞસ üzenete: Na jó, Kanától.
Kiyoru o.O üzenete: És ő?
સષનમઞસ üzenete: Azt én honnan tudjam?!
Kiyoru o.O üzenete: Jó, akkor szia, megkérdezem.
સષનમઞસ üzenete: Várj, nem mondod el?
Kiyoru o.O üzenete: Sayonara…

Kiyo gyorsan kilépett a beszélgetésből, és letiltó listára tette Yoko – t, nehogy úgy járjon, ahogy Kirinnel.
Kana volt az iskolában a ”császárnő”. Mindenki leste minden kívánságát, és persze mindenkiről tudott mindent. Minden áldott este ott volt a VisualMade – ben, de már a nem a színpadon, hanem az erkélyi, üvegfalas szobájában. Minden bizonnyal ez volt a klub legelőkelőbb helye. A legnagyobb büszkesége az volt, hogy – állítása szerint – neve eredeti tulajdonosát is személyesen ismerte. Kiyo a bandájának köszönhette, hogy jóban lett a lánnyal – mivel a Pain Takashi állandó fellépő volt a VisualMade – ben. Két év alatt olyan szintre jutottak, amit mások már barátságnak neveznének. Kiyo gyorsan írt a lánynak:

Kiyoru o.O üzenete: Szia
સૠ Kanaa^^ ૠસ üzenete: Nyappy ^^
સૠ Kanaa^^ ૠસ üzenete: Mi van veled mostanában?
Kiyoru o.O üzenete: Megvagyok, köszi… És te?
સૠ Kanaa^^ ૠસ üzenete: Én is 
Kiyoru o.O üzenete: Figyelj, kitől hallottad, hogy Reita a klubban volt?
સૠ Kanaa^^ ૠસ üzenete: Aileen egyből feljött, miután beengedett hozzá.
Kiyoru o.O üzenete: Aha, értem. Szerinted mindenki tudja?
સૠ Kanaa^^ ૠસ üzenete: Valószínű… Nem, dehogy, teljesen biztos.
Kiyoru o.O üzenete: :S
સૠ Kanaa^^ ૠસ üzenete: Miért, vmi gáz van?
Kiyoru o.O üzenete: Áh, dehogy, majd máskor elmondom.
સૠ Kanaa^^ ૠસ üzenete: Oksi  Na légyjó
Kiyoru o.O üzenete: Ok, te is
સૠ Kanaa^^ ૠસ üzenete: Nyappy
Kiyoru o.O üzenete: Szia

A lány a legkevésbé sem örült annak, hogy a hír ilyen gyorsan elterjedt. Úgy volt vele, hogy addig nem kezdi el terjeszteni az ellenkezőjét, amíg a fiúk állást nem foglaltak a dologról.
Délutánra bebizonyosodott, hogy már mindenki tud mindent – alaposan kiszínezve a dolgokat.
Amikor hazafelé tartottak Kynevel a Sekuta parkon keresztül, látták, hogy wadakurás goth loliták népes csoportja üldögél a fűben. Kyne kezdeményezésére ők is odamentek, tekintve, hogy nagyon sok lánnyal jóban voltak a szóban forgó klikkből.
Kiyo és Kyne letelepedtek melléjük a fűbe, és még két perce sem voltak ott, már el is hangzott az első kíváncsiskodó kérdés.
- Kiyo, tegnapelőtt mit beszéltetek Reitával?
A goth lolitáknak volt egy olyan jó tulajdonsága, hogy úgy beszéltek híres emberekről, mintha teljesen átlagosak lennének.
- Igazából én is eléggé össze vagyok még zavarodva, ha kiderül valami, tuti, hogy egyből szólok…
- Aha, ez mind szép és jó – vigyorgott Sayu – csak hogy nem válasz a kérdésre.
Ez pedig a rossz tulajdonságuk. Nem lehet őket egyszerű magyarázatokkal lerázni.
- Ne csesztessétek már, szerintem úgy se szedjük ki belőle… - mondta Aiko megigazítva tüllös szoknyáját.
- De ígérd meg, hogy amint valami biztos, mi leszünk az elsők, akiknek elmondod! – mondta Kana.
- Oké, rendben.
- Ígéred?
- Ígérem.
- Helyes. Szóval Byt, mi van azzal a gyerekkel?
- Ja, semmi, csak megint röhögtem egy jót rajta filmen.
- Miért meghúzta a copfját vagy mi? – kérdezte vigyorogva Chiko.
- Hát többek között, ja…
- Kiről van szó? – szúrta közbe Kiyo.
- Hát Farkasemberről, ki másról? – mondta Sayu.
- Ja, persze, gondolhattam volna…
A beszélgetés ebben a témában folytatódott, és fél órával később Kyne és Kiyo úgy döntöttek, ideje hazamenni.
Hazafelé vettek egy – egy szendvicset, ami az úton el is fogyott. Mikor hazaértek, megpróbálkoztak a háziírással – ami persze sikertelennek bizonyult. Pontosan négy órakor Kiyo gitárral a hátán elindult.
- Sok sikert! – kiáltott utána Kyne.
- Köszi!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Kiyoru-chan   

Vissza az elejére Go down
 
Kiyoru-chan
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
J-Rock Fanfictions :: Gazette Fanficek :: Gazette :: Gazette-
Ugrás: