J-Rock Fanfictions

J-rock Fanficek
 
HomeGy.I.K.KeresésRegisztrációTaglistaCsoportokBelépés

Share | 
 

 2.rész

Go down 
SzerzőÜzenet
Admin
Admin


Hozzászólások száma : 22
Age : 27
Registration date : 2007. Sep. 09.

TémanyitásTárgy: 2.rész   Vas. Dec. 06, 2009 1:52 am

2.rész

Ahogy Aoi ígérte, 7kor értem is jött. Motorral volt, így megint nem éreztem előnyösnek a kis, rövid h.naoto ruhámat. Útközben majd' megfagytam, de szerencsére hamar odaértünk a Black"List-be. A srácok már tényleg ott voltak, és sikerült találniuk egy jó helyet a sarokban. Én Uruha mellett foglaltam helyett, Aoi pedig mellettem ült le.
- Nah, kipihented magad?- kíváncsiskodott Kai, ahogy helyet foglaltam.
- Hellyel-közel.- feleltem röviden.

Uru rögtön szakét és whisky-t rendelt.
- Úgy érzem magam mint a gimiben.- szólalt meg Reita, ahogy ott ültünk az asztalnál, ittunk és beszélgettünk.
- Valóban olyan.- helyeselt Ruki is- De akkor még nem volt lila a hajad Miki.- nézett rám.
- Tényleg nem...én is emlékszem.- motyogtam.
- Viszont akkor is ilyen magadnak való voltál!- nevetett Aoi.
- Hé!- rivalltam rá és oldalba löktem.
- Na ne tagadd!

És Yuu-nak tényleg igaza volt. Akkor sem voltam sokkal különb mint most.
Amikor 15 évesen felkerültünk a felső középiskolába, Uruha, Kai és én egy osztályba kerültünk. Reita egy velünk párhuzamos osztályba járt, Ruki pedig eggyel alattunk. Én már ekkor is nagyon zárkózott voltam, nem nagyon voltak barátaim. Általánosban, majd később alsó középiskolában, a szép, módosabb lányok kifogtak maguknak, én voltam az akit mindig lehetett valamiért bántani. Éppen ezért nem is szerettem a korombeli lányokkal barátkozni. Majd amikor felső középiskolába kerültem... a helyzet eleinte ugyanilyen volt. Sokat bántottak... leginkább a lányok, a fiúkat nem is igazán érdekelték az ilyen dolgok. Akik tudtak róla, rossz szemmel nézték, de a legtöbben nem is foglalkoztak ilyen dolgokkal. Aztán első év végén, mégis megváltozott a helyzet. Osztálykirándulásra mentünk, és a fő rosszakaróim valami miatt nem jöttek. Talán csak nem akartak közösködni, ilyen közönséges emberi lényekkel mint az osztály volt. Mondanom sem kell, mennyire örültem ennek. A sors valahogyan úgy hozta, hogy a buszon Uruha mellé kerültem. A hosszú úton beszélgetni kezdtünk, de azt hittem, csak kényszerből szólt hozzám, mivel a buszon nem mehetett oda jóbarátjához, Kaihoz. De tévedtem, mert később egyre többet beszélgettünk, Kaijal is összebarátkoztam. Ahogy múlt az idő, rájöttem, hogy inkább tartozom közéjük, mint a lányok közé. Hamarosan Uruha és Kai többi barátjával, Reitával, Rukival, és a két évvel idősebb Aoijal is megismerkedtem, ugyan ő nem a mi iskolánkba járt.

Ahogy múltak az évek, 17 éves koromra már a srácok jó barátja lettem. Körülbelül ekkor kezdtünk el eljárogatni együtt mindenféle bárokba, koncertekre stb. Elkezdődött az "ismerkedős korszak". Én valamilyen okból kifolyólag vonzottam a pasikat, amit eleinte nagyon is idegesítőnek találtam. A legtöbb srác csakis egyetlen dolgot akart tőlem... Talán emiatt alakult ki egyféle utálat az ellenkező nem iránt. Meg ebben valószínűleg az is közrejátszott, hogy apám 5 éves koromban szó nélkül otthagyott minket anyámmal, és a 10 éves nővéremmel.

Innentől kezdve tehát egy dolog volt a lényeg: kicsinálni az összes szemétláda pasit. Ezentúl igyekeztem minél többet magam köré gyűjteni, majd mindnek összetörtem valamilyen módon a szívét. Ebben láttam a legnagyobb élvezetet.
Ez a barátaimra persze nem vonatkozott. Bennük mindig is a legfőbb támaszaimat, a legjobb barátaimat láttam, és soha nem bántottam volna őket.
Ám nekem ez még nem volt elég. Ahogy egyre többet jártunk el, egyre több életstílust ismertem meg. Így keveredtem a VK közegbe is. Ekkorra már a srácok is egész jól zenéltek együtt, és leginkább velük jártam el koncertekbe, klubokba. Ennek hatására hamarosan elkészítettem első tetoválásom, majd a másodikat, és így tovább. Később piercingeket tetettem, és színesre festettem a hajam. Igazából nem tudom pontosan megmondani hogy miért csináltam. Egyrészt mert nagyon vonzott ez a világ, másrészt meg talán még mindig meg akartam mutatni a korombeli lányoknak, hogy nem az vagyok, akit általánosban, és középiskolában folyamatosan bántottak.

A középiskola utolsó évére teljesen megváltoztam. Már nem voltam többé az a sebezhető áldozat, aki addig. Ekkorra egy rideg, érzéketlen és talán félelmetes Miki vált belőlem. De ez csak a látszat volt. A barátaimmal mindig nyílt maradtam, hisz ők voltak a legfontosabbak a számomra. Ez az új Miki igyekezett egy falat emelni maga köré, nehogy újra megismétlődjön az ami annyi éven keresztül történt az iskolában.
A srácok ez elfogadják tőlem, hisz tudják, ez nem feléjük irányul. Tiszteletben tartják a döntésem, hogy így éljek tovább, mert tudják, őket soha nem tagadnám meg magamtól.

- Miki!- szakította félbe gondolataimat Ruki hangja- Minden rendben?
- Ööö.. persze... csak elgondolkodtam .- hebegtem.- Inkább hozok magamnak egy kólát.

A pult felé indultam, hogy hozzam az italom. Várnom kellett egy kicsit, mert elég nagy volt a tömeg. Ekkor valahogy egy fiatal srác keveredett mellém.
- Meghívhatom a hölgyet?- kérdezte és rám kacsintott.
- Most hozzám beszélsz?- ráncoltam a szemöldököm, és "Mi a fasz van?" fejet vágtam.
- Mért, látsz itt még egy ilyen szépséget mint te?- próbálkozott szánalmasan az alak. Szegény nem vette észre hogy nem vagyok vevő az ilyesmire.
- Hallucinálsz, attól tartok.- mondtam, és ebben a pillanatban meg is kaptam a kólám, tehát visszaindultam az asztalhoz.
- Én padig attól tartok, hogy mindketten jobban járnánk ha leülnél hozzám.- követtet a srác.
- Szerintem akkor járnánk a legjobban, ha nagyon gyorsan békénhagynál, mert le lesz tépve az arcod!- szóltam oda erélyesen, mire a srác kicsit hátrahőkölt.
- Ugyan, ne légy már ilyen elutasító.- állt elém a fiú, mire én csak kikerültem, és továbbmentem. Ekkora szerencsére pont odaértem az asztalunkhoz, és leültem Aoi mellé.
- Most pedig ha megbocsátasz, van jobb dolgom is.- mondtam az arcába.
- De ha érdekel, itt ülök nem messze. Gyere ha van kedved.- mondta és visszament a helyére.
- Feltétlen...- motyogtam.
- Ki volt ez?- érdeklődött Aoi.
- Valami balfasz...- válaszoltam röviden.


Kicsit később épp a mosdó felé mentem. Épp próbáltam magam átverekedni a tömegen, mikor oldalról valaki megmarkolta a csuklóm.
- Micsoda szerencsés véletlen.- hallottam az ismerős hangot.
- Ugyan kinek szerencsés ez?- grimaszoltam.
- Egész este figyellek .- mondta a srác, és félrehúzott.
- Jahj, komolyan?- tettem magam, de igyekeztem, hogy hangomon hallatszódjon a gúny, és a lenézés.- Nagyon nehéz lehetett megtalálni ebben a tömegben!
- Hát... eléggé igyekeztem. De nagyon kitűntél a többi közül.- próbált bókolni a fiú.- Nincs kedved kijönni egy kicsit?- kérdezte kacér vigyorral.
- Hát, esetleg beszélhetünk róla...- mentem bele a dologba- Visszamegyek a cuccomért.

- Egy újabb áldozat?- kacsintott rám Aoi, ahogy az asztalhoz értem, és kihalásztam mellőle a kabátom és a táskám. Nem válaszoltam neki, csak visszakacsintottam, és sarkon fordultam.
A srác, ha jól emlékszem Kazu volt a neve, már a bejáratnál várt. Odakint kicsit beszélgettünk, majd a témára tért.
- Figyi már... mit szólnál hozzá ha te és én... Van itt néhány jó hotel a közelben, ha szereted az olyasmit. Én fizetném.
"Minek nézel te engem, ribancnak?" gondoltam magamban, de a cél érdekében, belementem a dologba.

Hamarosan egy közeli love hotel portáján álltunk.
- Válassz te szobát.- ajánlotta fel Kazu. Kis időzés után egy lolita szobát választottam. Legalább nekem testhezálló környezetben kosarazzam már ki.
Felértünk, letettem a cuccom, és leültem, mintha csak otthon lennék.
- Na mi lesz? Miket vállalsz?- érdeklődött, és közelebb lépet hozzám. Még mindig nem szóltam semmi, csak lassan vetkőztetni kezdtem. A fekete ágyra dobtam a srácot, és felé térdeltem. Lassan levettem a pólóját, majd hagytam hogy ő meg megszabadítson az enyémtől. Közben óvatosan csókolgattam a mellkasát.
Ez így ment tovább egészen addig, míg a dolog már majdnem odáig fajult, hogy teljesen leteperjen, és jól megdugjon. És nekem is ekkor jött el a pillanat. Felültem, lelöktem magamról a srácot, aki lefordult az ágyról. Összeszedtem a ruháimat, felöltöztem, mire Kazu csak értetlenül nézett rám.
- Mi a fenét művelsz?- háborgott.- Ezért fizesselek?!
- Haver, ha ribancot akartál, rossz helyen kerested.- dörgöltem az orra alá- Jobban járnál ha a kezedel játszadoznál inkább. Viszlát, seggfejkém.- mondtam, és kiléptem az ajtón, majd bekulcsoltam magam után azt.
- Hé, engedj ki te ribanc!!- hallottam, ahogy Kazu kétségbeesetten ordibál és dörömböl az ajtó másik oldalán. Arcomon elégedett mosoly jelent meg. "Kellett neked...Megérdemelted! Azt hiszed mindenkit megkaphatsz, de nagyot tévedtél öregem." Végül is jogosan nevezett ribancnak, mert kicsit tényleg az vagyok. De valószínűleg ha tudnák, mi célból teszem ezt, inkább szadistának gondolnának, mint ribancnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://jrockfanfic.forumn.org
 
2.rész
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
J-Rock Fanfictions :: Gazette Fanficek :: Gazette :: Dear Oningyou-san-
Ugrás: